Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sudbrack, Josef - Bolberitz Pál (ford.): A csodák és a csoda
48 JOSEF SÜDBRACK hangoztatta. Jézust minden más csodatevőtől az különbözteti meg, hogy nála a szó és a tett, a lét és a küldetés egybeesik. Theissen erre sok bizonyítékot hoz az Újszövetségből. Ugyanakkor kritizálja a teológusokat is: „Valamikor Goethe még azt állította, hogy a csoda a hit gyermeke, de a mai egzegéták nagy része azt a benyomást kelti, hogy a csoda a hit törvénytelen gyermeke, amelynek létét zavartan mentegetik”.24 Még világosabban beszél Klaus Berger (Hermeneutik des Neuen Testaments), aki elhatárolja magát a negatív kritikáktól, mint a racionalizmus örökségétől: „A Messiás a hihetetlennek a konkretizálása. Bár az egyes csodákat nem lehet mindig történetileg igazolni, Jézus azonban történeti szemléletben sem érthető meg csoda nélkül”.25 Az irodalmi kritikát azonban még alaposabban lehet bírálni. A középkori történelemmel foglalkozó Peter Dinzelbacher más utat mutat írásaiban (Középkori misztikus szövegek élményszerű magyarázata). Azt fejtegeti, hogy sok kutató az autentikus és élményszerű tudósításokat úgy magyarázza, mint irodalmi fogalmazást, s ezzel az eredetiséget könnyen kétségbe vonja.26 Sok mai egzegéta ezt a módszert követi. Eugen Drewermann például ezt állítja: „A béna ember csodás gyógyulásáról szóló elbeszélés annyi tipikus hellenista vonást tartalmaz, hogy értelmetlen dolog feltenni a kérdést, vajon ez az eset valóban megtörtént-e”?27 Akadnak azonban sokan, akiknél az irodalmi kritikai módszer alkalmazása nem csökkent, és közelednek az elbeszélések történetiségének elismeréséhez. Különben is, ha az evangéliumok szerzői az apostoli igehirdetést és az egyházi hagyományt foglalták írásba, ezzel még a történeti hitelességet is megőrizhették.28 L. Thomas a csodákról szóló írásában29 idézi R. Pesch-t: „Az újszövetségi csodák történetiségét nem feltételezni kell, hanem bizonyítani”.30 De ugyanúgy lehet ellenkező irányban is érvelni: a történeti hitelesség hiányát sem feltételzni kell, 24 ü.o. 294. 25 Klaus Berger, Flermeneutik des N. Testaments, 1988, 403. 26 in: Zeitschrift für deutsche Litteratur 117 (1988) 1-22. 27 Das Marcusevangelium, Olten, 1987, 228. 28 D. Schellong, Hinweis und Widerspruch, in: Zeitwede 45 (1973) 390. 29 Stadt Gottes 112 (1988) Dezember. 30 A. Suhl, Der Wunderbegriff im N. Testament, 1980.
