Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Sullivan, Francis A. - Győrffy Andrea (ford.): A gyógyítás karizmája
Francis A. SULLIVAN A gyógyítás karizmája Pál apostol az lKor 12-ben háromszor említi a gyógyítás karizmáját, de egyszer sem jelöl meg olyan személyt, aki ezzel a képességgel rendelkezik. Olyan emberről sem beszél, akinek a közösségben az volna a szerepe, hogy ő a „gyógyító”. Következetesen mindig a görög kifejezést használja: khariszmata iomaon (lKor 9,28-30), ami szó szerint „gyógyulások karizmáiét jelent. Mindkét szó többes számban van, s ez arra vall, hogy Pál minden gyógyítást úgy vesz, mint egyszeri kegyelmi adományt, ami megfelel a khariszma szó tulajdonképpeni jelentésének. Az ilyen kifejezések - „az egyik a Lélektől a gyógyítás adományát kapja”, vagy az ilyen kérdés: „Mindnyájan megkapták a gyógyítás adományát?” - azt igazolják, hogy az apostol nem azokra gondol, akik meggyógyultak, hanem azokra, akik embertársaikat valamiképpen meggyógyították. Ha az apostol külön nem is beszél gyógyítókról, az lKor 12,28 mégis azt jelzi, hogy ismert olyan embereket, akik a keresztény közösségben karizmatikus gyógyulások közvetítői voltak. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Pál az lKor levélben megkülönbözteti a csodákat és a gyógyításokat, vagyis nála nem minden gyógyulás vagy gyógyítás számít csodának. Elég, ha azt úgy fogjuk fel, mint „kegyelmi adományt”. Ilyen gyógyulásra senki sem tarthat igényt, az adomány marad. Éppen ebben nyilvánul meg Isten Lelkének a teljes szabadsága. Könyörgés és gyógyítás. A katolikus hagyományban mindig benne volt a meggyőződés, hogy a gyógyulásért lehet imádkozni, s az Egyház élete igazolta is ezt. A kérés gyakran egybekapcsolódott a szentek segítségül hívásával, az ereklyék tiszteletével és a zarándoklatokkal, mert attól nem vártak különleges gyógyulást, ha az „egyszerű” hívők egymásért imádkoznak. Pedig Jakab levelében (5,6) ez áll: „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok”. Az elmúlt néhány
