Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában
A PAPI CÖLIBÁTUS AZ EGYHÁZ KORAI HAGYOMÁNYÁBAN 75 törvényhozásában is hasonló hatásokat eredményezett volna. Vagy, ellenben, a latinok számára nehéz lett volna megtartani a naponkénti önmegtartóztatás (alap)elvét, ha ilyen, vagy olyan módon, Isten népe közbenjárói imádságukat nem mint szüntelen küldetést értették volna. A két hagyománynak — melyeket meglehetősen gyakran egymástól függetlennek képzelnek el — ez a közös alapja annál jelentősebb, minél inkább ugyanannak az örökségnek, a 390-es, Karthágóban tartott zsinatnak a tanúságából táplálkozik, melyet összekötő kapocsnak tekintenek azon az úton, mely az Egyház élő lelkiismeretét az apostoli korral összekapcsolja. Remélhetjük, hogy ennek a közös örökségnek az élőbb tudomásulvétele segíti majd a keleti és nyugati egyház további közeledését, melyet őszintén kívánunk. Összegzés E rövid kifejtés végén megkérdezhetjük, hogy miképpen határozzuk meg azt a hagyományt, mely az apostolokra nyúlik vissza, és ezért teljesen hiteles. Szent Ágostonnál jobban senki sem világította meg ezt a kérdést. A donatistákkal való vitája idején a teológia történelmében alapvetővé vált elvet mondott ki: „Arról, amit az egész Egyház megőrzött és mindenkor megtartott, anélkül, hogy egy zsinat is definiálta volna, jogosan vélelmezhetjük, hogy csakis az apostoli tekintély alapján adódhatott tovább. ” Esetünkben ennek az alapelvnek az alkalmazása hossza kifejtést igényelne, de röviden a következőképpen foglalható össze: 1. A klerikusok cölibátus-önmegtartóztatásának a hagyományát az egész Egyház megőrizte? Teljes történelmi bizonysággal igenlően felelhetünk, mégpedig a történelemben olyan nagy erkölcsi és szellemi tekintélyű férfiak jelenléte által, akik koruk egész Egyháza számára biztosítékot jelentenek. Nemcsak Siricius és Jeromos, hanem velük együtt sokan mások: Cezáreai Euzébiosz, Jeruzsálemi Cirill, Efrém, Epifániusz, Ambrus, az Ambroziaszter, a karthágói püspökök. Ellenkező irány-
