Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában
64 CHRISTIAN COCHINI SJ dokumentum és a történelmi környezet alapos vizsgálata távolról sem látszik megerősíteni ezt a véleményt. Mindenekelőtt, ne feledjük, hogy az üldözések során gyakran elpusztultak az egyházak levéltárai. Nagyrészt ez a magyarázata az első évszázadokból való dokumentumok ritkaságának is. A 303-ból való Diocletianus-féle ediktum elrendelte, hogy „rombolják földig a templomokat, és a szent könyveket vessék tűzre”. Az akkor már tekintélyes méretű pápai levéltár és könyvtár a lángok martaléka lett. Az Ibér-félszigeten éppúgy, mint a birodalom összes tartományában történtek hasonló esetek. Csak ilyen körülmények között mondhatjuk, hogy a cölibátus-önmegtartóztatásra vonatkozó elvirai kánon az első e téren, mely megőrződött. Nem kizárt, sőt, egészen valószínű, hogy más hasonló kánonok is találhatóak voltak az üldözések során fölgyújtott levéltárakban. Annál is inkább alaptalannak gondolhatjuk, hogy az Elvirai zsinat atyái valamiféle újítást vezettek volna be, mivel egyáltalán nem tesznek utalást erre. Semmit sem mondtak a házasság gyakorlásának szabadságával kapcsolatban, amivel pedig a nős klerikusok rendelkeztek volna, valamint, egy ilyen jelentős norma megváltoztatása magyarázatot kívánt volna. A zsinat rendelkezéseinek természetét vizsgálva könnyebben megérthetjük a törvényhozók e ponton való hallgatását, amennyiben ezek egy már érvényben levő gyakorlatot ismételnek vagy erősítenek meg, s nem ellenkezőleg. Nem a nősekre kényszerítik rá egészen váratlanul a teljes önmegtartóztatás kemény aszkézisét, megtiltva azt, ami egészen addig megengedett volt, hanem elsősorban a megszegők ellen foganatosítanak szigorú büntetéseket. Egyébként, amennyiben egy ilyen ősi törvény elleni kihágások orvoslásáról van szó, jobban megérthetjük a ibériai püspököket, hogy miért nem érezték szükségesnek igazolni e nagymértékű követeléseket. S ami annak feltételezését illeti, hogy időrendi sorrendben az elvirai dekrétum lenne az első ilyen, nem jelenti azt, hogy az Egyház előzetes gyakorlata különböző lett volna. Az egyházi tanítás és fegyelem számos pontja kezdetekor nem kapott külön magyarázatot. Csak idővel, az újonnan megjelenő körülmények nyomására — miután mindenki, mint hitigazságokat, valamint az Egyház kezdetei óta követett hagyományokat elfogadta —
