Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Cochini, Christian - Gruber László (ford.): A papi cölibátus az Egyház korai hagyományában
62 CHRISTIAN COCHINI SJ szegték e szabályt, Spanyolországban éppúgy, mint Galliában. Ezenkívül sokan nyilvánosan is tiltakoztak, s a Szentírásból vett érvekkel próbálták magukat igazolni. Az Ószövetség papjaira, valamint a Timóteushoz írt páli mondatra hivatkoztak, miszerint az „egyszer nősültek" közül kell a diakónusokat, püspököket választani. Siriciusnak és a római püspököknek az a válasza, hogy az a fegyelmi szabály, amely ellen tiltakoznak, nem újítás, hanem az apostoli hagyományhoz kapcsolódik. Ennek alapja szintén megtalálható a Szentírásban, mégpedig éppen azokban a szövegekben, melyeket néhányan támadásul felhasználnak: az ószövetségi levitáknak lehettek gyermekeik, de templomi szolgálatuk alatt időleges önmegtartóztatásra kötelezték őket; az újszövetség papjait nagyobb érv alapján állandó önmegtartóztatásra kötelezték. Pál unius uxoris virum utasítását mint jövőbeli önmegtartóztatást rendelték el (propter continentiam futuram): ha Pál a monogám állapotot kívánta meg a szent rendekhez való járulás feltételéül, akkor ez azért van, mivel az egyetlen feleséghez való hűség biztosítékot jelent szemeiben, s ez bizonyítja, hogy a szentelés után képes lesz a teljes önmegtartóztatás gyakorlására. Szükséges aláhúzni e szövegek tekintélyét? Mind a hármat római pápák bocsátották ki: a tarragonai Hiláriusnak küldött válasz Siricius pápától származik; a „Cum in unum dekretáliát, mely egy 80 püspök részvételével tartott zsinat döntéseit teszi közzé, Siricius teljesen elfogadta, ami pedig a „Directa" dekretáliát illeti, mely szintén egy római szinódus munkája, ezt is magáévá tette a pápa (Damasus vagy Siricius). Ezért azzal kapcsolatban foglalunk állást, aki Péter utóda a római széken. Ő nem csupán az apostol feladatainak az örököse, hanem az a hang, mely által maga Péter folytatja az Egyház irányítását: „Mi hordozzuk mindazok terheit, akik meg vannak terhelve — írja Siricius — vagy helyesebben, a boldog Péter apostol hordozza azokat bennünk...” Valamivel később ezt így fogalmazza meg 111. Sixtus egészen pontosan: „A boldog Péter apostol az utódaiban kapja meg azt, amit ő maga adott tovább (Beatus Petrus apostolus in successoribus suis quod tradidit hoc accepit)”.Péter apostolnak a római széken levő utódaiban való állandó jelenléte és cselekvése magyarázza a római Egyháznak,
