Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Verweyen, Hansjürgen - Török József (ford.): Jézus csodáinak értelme és valósága
28 HANSJÜRGEN VERWEYEM előző zsinat hitvédelmi kijelentéseit még erősebben hangoztatta. Hivatkozott a csoda és a jövendölés elsődleges bizonyító szerepére, s arra főleg, hogy Jézus maga előre bejelentette kereszthalálát és feltámadását. A második fogalmazásban azonban már csak két mondat maradt meg belőle: „Jézus tettei tanúskodnak személye mellett, mert ő istenségét nemcsak szavával állította, hanem szent életével, csodáival, jövendöléseivel és legfőképpen a halálból való feltámadásával igazolta”. A második mondat így hangzott: „Jézus Krisztus végbevitte az üdvösség művét. O egész megjelenésével, szavával és tetteivel, jelekkel és csodákkal, főleg pedig a halálból való feltámadásával és végül a Szentlélek elküldésével teljessé tette a kinyilatkoztatást, lezárta azt, s isteni tanúskodással megerősítette, hogy Isten velünk van". Itt tehát Krisztus „tettei” helyére, amelyek róla tanúskodnak, az üdvösség műve lép, amelyet ő teljessé tesz. A csodák helyett pedig „jelek és csodák” állnak, míg a jövendölésekre való hivatkozás elmarad. Tehát a kimondott hitvédelmi hivatkozás helyére lépett Krisztus üdvözítő művének igehirdetésszerű öszefoglalása. A csodák helyett végső fokon magára Krisztusra terelődött a figyelem, aki egész létével jele a természetfölötti rendnek. Következtetések: Hogyan lehet a zsinatnak ezt a burkolt újraértékelő kezdeményezését a gyakorlati teológiába átvinni? Először is meg kell állapítani, hogy a szemléletváltás nem lett volna lehetséges, ha a teológia már nem kezdeményezett volna egy visszatérést a csoda jel-jellegének a kifejtéséhez, amint azt Szent Ágoston tette. A csodákról szóló beszámolók kinyilatkoztató tartalmát az egzegéták is jobban hangsúlyozták, főleg a formatörténet és a szerkesztés tanulmányozásával. Ma már megállapíthatjuk, hogy a csodát nem tekintik csupán úgy, mint a kinyilatkoztatás külső bizonyítékát, mint ahogy Szent Tamás óta divatban volt. Nem jelentkezik-e azonban az a veszély, hogy visszatérünk az Ágoston-féle egyoldalúsághoz? Tamás azt kereste, hogy az érzékelhető történeti tapasztalás egy eseménynél az arisztotelészi filozófia alkalmazásával hogyan vezet el Isten beavatkozásának tudomásul vételéhez. Ez azért volt fontos, mert az Isten Igéje emberré lett, éspedig azért, hogy az ő életén keresztül megtapasztaljuk Isten kitárulkozását. Úgy tűnik, hogy a Szentírás magyarázói végzetes előfeltételből indultak ki, és még ma is sokan ragaszkodnak hozzá, > a csodát a
