Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Figura, Michael - Török József (ford.): Találkozás Krisztussal az Egyházban
TALÁLKOZÁS KRISZTUSSAL AZ EGYHÁZBAN 37 (Jn 15,4). Itt a kölcsönös egymásban való létről van szó: Mi Krisztusban, ő bennünk. A felhívás egyúttal a hűségre is figyelmeztet A hűség abban nyilvánul meg, hogy követjük tanítását (15,7), megtartjuk parancsait és megmaradunk szeretetében (15,9). Ennek feltétele az, hogy szeretjük egymást, mint ahogy ő szeret minket (15,12). Mindehhez tudomásul kell venni, hogy nélküle semmit sem tehetünk (15,5), hiszen nélküle elszakadunk az élet igazi forrásától. A tőle kapott szeretet nélkül az életnek nincs biztonsága és tartalma. Ezért kell ismételni az emmauszi tanítványok kérését: „Maradj velünk, mert esteledik és a nap már véget ér” (Lk 24,29). A nehézségek többnyire ott kezdődnek, ahol a Krisztusban való maradás követelménye konkrét formát ölt, s az többnyire összefügg az Egyházban való maradás kérdésével. Sok azoknak a keresztényeknek a száma, akik nem tartják fontosnak az Egyházban való megmaradást és együtt élni az Egyházzal, hanem csak „hisznek Krisztusban”. Ehhez hozzájárulhat az Egyház mai képe is. De azt is látni kell, hogy az Egyház kétezeréves történelme folyamán sohasem volt olyan ideális és tökéletes közösség, mint ahogy azt egyesek megkívánnák. Az Egyházban való megmaradást napjainkban a következő gondolatokkal vázolhatjuk fel. Az Egyház elsősorban nem a mi Egyházunk, amit mi hozunk létre és mi alakítunk. Az Egyház közösségének Jézus Egyházát kell megjeleníteni. Itt végül is Isten Egyházáról van szó, amelyet Fia vérén szerzett (ApCsel 20,28). Az Egyház tagjainak minden gyengesége ellenére az Atya Jézus Krisztust adja nekünk, mint utat, igazságot és életet (Jn 14,6). Őbenne pedig életünk gazdagságot, értelmet és célt kap, amit másutt nem találhatunk meg. Az Egyház adja nekünk a hitet, amit nem mi találtunk ki. Csak ebben a hitben találjuk meg életünk és halálunk megoldását Azonkívül a hívők az Egyházban a közösség fenntartó erejét is átélik. Az Egyház kíséri életünket imájával, áldozatával és kegyelmet közvetítő szentségeivel. Az igehirdetés és a szeretetszolgálat által mindig figyelmeztet bennünket a szeretet erejére, mint Krisztus tanítványainak ismertető jelére. Végül pedig az Egyház az igehirdetés és a szentségek által feltárja előttünk az örök életet, mint földi vándorlásunk végső célját. Ha tehát a Krisztusban és az Egyházban való megmaradást ebben az értelemben összekapcsoljuk, akkor megértjük, hogy mi a tartalma a Krisztussal való találkozásnak az Egyházban. Fordította: Török József
