Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 4. szám - Krisztus az idők teljessége - Figura, Michael - Török József (ford.): Találkozás Krisztussal az Egyházban
TALÁLKOZÁS KRISZTUSSAL AZ EGYHÁZBAN 31 hozzánk Krisztus személyét és tanítását. Az Egyházban - az emberi korlátok ellenére is - megtaláljuk Jézus Krisztust, mint annak fejét és urát. Henri de Lubac így fogalmazta meg Krisztus és az Egyház kapcsolatát: „Az Egyház nélkül Krisztus elhomályosulna, szétdarabolódna és elmosódna az emberek emlékezetében. És mivé lenne az emberiség Krisztus nélkül?”3 Jézus Krisztus jelenléte az Egyházban. A II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló határozatában így jellemzi Krisztusnak és az Egyháznak a kapcsolatát: „Az Egyház Krisztusban az egész emberiség egységének és Istennel fennálló bensőséges kapcsolatának a szentsége, vagyis jele és eszköze” (LG 1). Az Egyháznak Krisztussal való közösségéről beszélnek a bibliai képek, amelyeket a zsinati határozat idéz. Pál apostol értelmezésében a legfontosabb kép a test, amely a tagok többségében az egységet kifejezi (v.ö. Róm 12,41). Az Efezusi levél pedig Krisztust az Egyház fejének mondja, s mint ilyen élteti testét, az Egyházat (Ef 4,12- 15). Az Egyház olyan szorosan egybenőtt Krisztussal, hogy aki az egyiket megtalálja, az másikkal is találkozik. „Jézus Krisztus a történelem folyásában az Egyházban marad elevenen. Ma beszél hozzánk, ma van velünk, mint mesterünk és tanítónk, és testvéri közösségbe gyűjt bennünket. S amennyiben az Egyház köt össze bennünket Jézus Krisztussal, annyiban őt is megjeleníti a világban. A hitben és az imában állandóan megjelenik, s így a világnak világossága és mértéke lesz, ami nélkül már el sem képzelhetjük a világot. Aki a világban keresi Jézust, az nem teheti az Egyházzal ellentétben, hanem csak vele együtt”4 Ezt az Egyházban való jelenlétet akarjuk most kifejteni, a II. Vatikáni Zsinat határozata alapján, amelyet a liturgiáról adott ki. Ott a hetedik pont alatt ezt olvassuk: „A húsvéti misztérium nagy művének megvalósítása végett Krisztus mindig jelen van az Egyházban, de főleg a liturgikus cselekményekben, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, mint aki magát a kereszten feláldozta. Különösképpen jelen van az eucharisztikus színek alatt. Erejével jelen van a szentségekben, így bárki is keresztel, maga Krisztus az, aki keresztel. Jelen van Igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassuk és értelmezzük. Végül jelen van, amikor az 3 Henri de Lubac, Geheimis aus dem wir Leben, 1967,20. 4 JRatzinger, Warum ich in der Kirche bin,1971,69.
