Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - Jézus csodatettei - Potterie, Ignace de la - Gál Ferenc (ford.): A csodálatos kenyérszaporítás
14 IGMACE DE LA POTTERIE 1. A régi liberális irányzat egyes képviselői szerint egyszerű történetről van szó. Jézus és tanítványai testvériesen megosztották másokkal kenyérkészletüket. Ezt a tömeg utánozta, mindenki elővette tartalékát, s mindenkinek jutott belőle. A mai kritikusok azonban nem tartják az elbeszélést ilyen egyszerűnek, például B. C. H. Dodd: Egyetlen olyan magyarázat sem elégít ki, amely az eseményt pusztán természetes étkezéssel akarja érthetővé tenni.3 2. Más kritikusok úgy gondolják, hogy az elbeszélés nem történeti eseményre vonatkozik, hanem egyszerű kép, legenda, amely ószövetségi elbeszélésekre támaszkodik (manna a pusztában, Illés csodája).4 3. A szentírásmagyarázók legnagyobb része azonban elismeri, hogy ennek a hagyománynak az elején Jézus életében valóságos, történeti esemény áll. Némelyek (például A. G. Hebert) úgy vélik, hogy ma már nem tudjuk rekonstruálni, valójában mi történt.?5 Mások, főleg századunk elején például P. Lagrange azt állították, hogy valóságos csodáról van szó, amely úgy játszódott le, ahogy le van írva. A katolikus kutatók a Leben-Jesu-Forschung vállalkozással kapcsolatban ezt az álláspontot tartották, de talán nem voltak mindig eléggé kritikusok. Sok modern egzegéta arról beszél, hogy ott a pusztában történni kellett valaminek, egy szokatlan eseménynek, ami Jézus működésének kimondottan messiási jelleget kölcsönzött, s amit egy mindennapi megvendégelésről nem lehet elmondani.6 Az esemény módját és lefolyását illetően azonban különféle feltételezésekhez folyamodnak. Ezeket itt nem szükséges részletezni. De két pontra figyelnünk kell: először arra, hogy a magyarázók az események messiási és eszkatoló- gikus jelentését hangsúlyozzák, s ez már a modern egzegézis vívmánya. Másodszor azt keil meglátnunk, hogy a legtöbb szerző kiemeli az esemény csodaszerű jellegét. Akadnak azonban olyanok is, akik nem akarnak igazi kenyérszaporításról, illetve csodáról beszélni. Szerintük nem a történész feladata az, hogy egy eseményt csodának minősít3 C. H. Dodd, Der Mann, nach dem wir Christen heissen, 1975, 140. 4 J. P. Cherlier, Signes et prodiges, Paris 1987, 122 kk. 5 A. G. Hebert, The Historicity of the Feeding of Five Thousands, Studia evangelica 2 (1964) 68. 6 H. Clavier, i.m. 447.
