Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése
69 egyetlen Istenember hozott, érinti az összes népet és az emberiség egészét8 így lesz Ábrahám, a választott nép ősatyja, az ígéret részese: „Általad nyer áldást a föld minden népe” (Tér 123; 18,18).9 Jahve és Ábrahám beszélgetésében Szodoma elpusztítása előtt különösen világosan jut kifejezésre néhány egyed hatékony fellépése egy egész társadalom sorsa érdekében. Ebben a nagyon antropomorf formában előadott történetben (Ter 18,23-33)10 11. Jahve végül is késznek mutatkozik arra, hogy visszavonja a gonosz emberek tömegére kimondott ítéletet és kegyelmet gyakoroljon, csupán tíz ártatlan ember jelenléte miatt. A történet teológiai értelme az, hogy kinyilvánul a titok, miszerint kevesen közbenjárhatnak sokakért és megmenthetik őket Már arra a lehetőségre is utalást találunk (amit a belső összefüggésekre figyelő egzegézis szintén hangsúlyoz11), hogy egyetlen személy sokaknak kieszközölheti az üdvösséget és a megváltást. E közvetítők egyike az iza- jási Jahve Szolgája, aki képviselőként sokak bűneiért közbenjár, mert „sokak vétkeit hordozta” (íz 53,6). Szenvedése és halála által sok bűnösnek megváltást eszközölt ki az Istentől.12 Itt egyértelműen helycsere történt egy igaz és sok bűnös között. Jahve Szolgája saját létével és tevékenységével a bűnösök helyébe lép. Ezt a titokzatos cserét Isten is elismeri, így egynek a tette mindenki üdvösségére válik. Egy ilyen helycserében azonban olyan titok rejlik, amelyet az üdvhozó csere ténye önmagában nem magyaráz meg. Feltűnő, hogy a Jahve szenvedő Szolgájáról szóló igazság az Ószövetségben és a zsidóságban nem talált jelentős visszhangra. Nyilvánvalóan meg sem értették. Az üdvtörténet során tulajdonképpen akkor értették meg először ezt az igazságot, amikor a képviselés törvénye elérte legmagasabb kinyil8 Vö. erről J. Scharbert, Heilsmittler im Alten Testamentum und im Alten Orient, Freiburg 1964, 319. 9 Vö. E. Zenger, Jahwe, Abraham und das Heil aller Völker- Ein Paradigma zum Thema Exklusivität und Universalismus des Heils: Absolutheit des Christentums (Quaest Disp. 79, kiadta W. Kasper) Freiburg 1977, 39-62. 111 G. v. Rad, Das erste Buch Moses (Das Alte Testament deutsch 2/4) Göttingen 1958, 179 sköv. 11 Uo„ 181 12 L. Winner, Sühne im interpersonalen Vollzug, Padeborn 1978, 147 sköv.
