Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): "Képviselés" és a pap küldetése

67

ezzel szemben pontosan az ellenkezőt állítja. Mind a keresztény hívő, mind a pap képes föllépni az üdvösség érdekében és helytállni a másikért. A kereszténység ismeri az üdvösségbeli képviselés eszméjét2

Mindenesetre, némi megszorítással hozzáteendő, hogy ez az eszme a korántsem tett szert arra az elevenségre és erőre, amely, már csak szentírási gyökerei miatt is, megillette volna. Igazából csak a szoteri- ológiában, a megváltástanban kapott helyet, ahol Jézus Krisztus képviselő elégtételét hittételként kerül tárgyalásra.

Még itt is szembetűnően magányosan és előzmények nélkül jelenik meg ez a hittétel. Nem csoda, hogy az újkorban sokan, hevesen támadták. Az újabb teológusok közül mindenekelőtt R. Bultmannra gondolok. Ő kifejezetten állította, hogy a modern ember a „Krisztus halálában megvalósuló képviselő elégtételről” szóló tanítást teljesen képtelen megérteni.3 Bultmann szerint ez az eszme egy primitív mitológia maradványa.4 Ugyanez a kifogás rejtett formában katolikus teológusoknál is megtalálható, akik azt állítják, hogy Jézus nem tudott halálának megváltó jelentéséről. Szerintük csak a haláltusáját vívó Jézus példája adhat nekünk bátorságot, aki a Getszemáni kertben majdnem kétség- beesett saját sorsa miatt. Az egyik modern szerző így ír: „A legkevésbé valószínű, hogy... Jézus szándékában volt saját halála által megváltani a világot.,,5 * Ezt a nézetet időközben teljesen megcáfolta H. Schürmannfi Ennek ellenére a fentihez hasonló nézetek még mindig hatnak a teológusokra.

Másrészt meglepőnek tűnhet, hogy a képviselés eszméje mégiscsak újra meg újra felbukkan, bár megváltozott formában. így például a »keresztény ateizmus« képviselőnőjénél, Dorothee Sollenél.7 Az ő felfogásában az emberek ma elveszítették Istent és az Istenbe vetett hi2 Erről részletesebben H. Urs v. Balthasar, Über Stellvertretung, in: Pneuma und Institution. Skizzen zur Theologie IV, Einsiedeln 1974, 401-409.

3 R. Bultmann, Kerygma und Mythos I, Hamburg 1954, 20.

4 Uo„ 20.

5 így H. Kessler, Die theologische Bedeutung des Todes Jesu, Düseldorf 1971, 235.

5 H. Schürmann, Jesu ureigener Tod, Freiburg 1975, 85.

2 D. Solle, Stellvertretung. Ein Kapitel Theologie nach dem "Tode Gottes“, Stuttgart 1966, 189 sköv.