Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra
63 nú és hét szent nő, mind szűz. Az Egyház különböző földrajzi tájait jelzik és az Anyaszentegyház kebelén belül különböző hivatásokat testesítenek meg.10 11 A papot csakis a szentek és a hívők élő - éltető közössége képes hordozni és támogatni. Különösen fontos és mély értelmű, hogy a római kánon a szent nőket is felsorakoztatja a papokért végzett imádságban. A pap cölibátusa nem valamiféle titkos nőgyűlöletből táplálkozik. Nem jelenti a nőkkel fenntartott, mindennemű kapcsolat teljes terjedelmű felszámolását, nem valamiféle terméketlen agglegénységet hordoz. A pap belső érése lényegileg függ attól a képességétől, miként találja el a szükséges és helyes viselkedést a nőkkel szemben. Szüksége van, hogy legyenek édesanyák, nővérek, apácák, dolgozó nők, özvegyek, akik imádságaikkal támogatják, akik sajátos hivatását elfogadják, s akiknek önfeláldozó, érdek nélküli, tiszta, nőies érzései őt segítik, kísérik, s nem ellenkezőleg... 4. Szó és szentség. A kultusz helye. Gondolataink továbbra is az élő templom eszméjéhez kapcsolódnak, amellyé föl kell épülnünk. A templom az Istennek kijáró és megadott kultusz, az áldozat miatt épült, mondja Szent Péter első levele. Mi, keresztények a testté lett Igében hiszünk. Ezért a papi szolgálat nem korlátozódhat az egyszerű igehirdetésre, a Szentírás puszta magyarázatára: Az, Aki láthatóvá lett az Igében, beletestesült a szentségekbe - mondja Nagy Szent Leó pápa.11 A hit szava lényegileg szentségi szó. A papságra felkészítés lényegileg felkészítés a szentségek szolgálatára, az Anyaszentegyház szentségi liturgiájára. Meg lehet takarítani a hosszú magyarázkodásokat, mert ami eddig elhangzott, a szentségekre vonatkoztatva fogalmazódott meg. Egy tény világos: a papságra felkészítés szívében a mindennapi Eucharisz- tiának, a szentmiseáldozaton való napi részvételnek kell lennie. A kápolna a szeminárium szíve és az Eucharisztiában történt találkozásnak meg kell hosszabbodnia és el kell mélyülnie a jelenlévő Úr előtt végzett személyes-egyéni imádásban. A bűnbánat szentsége szintén legyen jelen tisztító parázsként, amelyről Izaiás próféta a hivatását meghatározó látomásában beszél (6,6). Legyen a kiengesztelés-kiengesztelődés ereje, amely által az Úr kiragad bennünket a viszályokból és segít az össz10 Vő. Th. Schnitzler, i.m., 105. 11 Sermo 2 de Ascensione, 2, PL 54, 398.
