Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra

56

tától kezdve az értünk adott teste az új és igazi templom. A kövekből épült templom külső lerombolása 70-ben mindössze azt juttatta kifejezésre, ami Jézus halálában már beteljesedett.5 A zsoltár kijelentése legteljesebb mértékben valóra vált: „Nem kell neked a vér s az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, engesztelés sem kedves, s égő áldozat” (Zsolt 40,6„ Zsid 10,5). A kultusz ettől a pillanattól kezdve új és végleges jelentést kapott: Krisztussal egyetlen testté válva Istent dicsőítjük, vagyis a létmódunk új, lelki, mert „aki az Úrral egyesül, egy lélek vele” (lKor 6,17). Istent dicsőítjük és bekapcsolódunk abba a szeretet- cselekedetbe, ami a kereszten beteljesedett. Dicsőítés - megdicsőülés és szövetség, kultusz és élet egyetlen, elválaszthatatlan valósággá lesznek. Jézus órája, amely az idők végezetéig tart, nem más, mint az, hogy a kereszt magasából minket magához vonz (Jn 12,32), s ily módon „egyek legyünk vele” (Gál 3,28).

Az új kultuszban - ami folyamatosan teljesedik be a mi húsvéti átmenetünkben - az ószövetségi kultuszt meghatározó lényegi elemek megőrzik eredeti értéküket. A mi átmenetünk, önmagunktól Krisztus testének térségébe, pedig abban segít, hogy ezen ószövetségi értékek fölleljék igazi jelentésüket. A templom - amint már mondottuk - először is Isten szavának színhelye. A Testté lett Ige szolgálatában álló papságnak jelenlevővé kell tennie Isten szavát a maga hamisítatlan tisztaságában és örök időszerűségében. Az Újszövetség papja számára lényeges, hogy ő nem valamiféle személyes életfilozófiát javasol, amit maga gondolt ki vagy valahol olvasott, hanem azt az igét adja át, ami biztos kezek által nekünk is átadatott, s amivel nem üzérkedhetünk, Szent Pál erőteljes kifejezése szerint (2Kor 2,17). Itt rejlik a legtöbb követelő kihívás, amire a papnak válaszolnia kell. Ez világítja meg teljes egészében azt, hogy mit is jelent a papságra való készület és képzés. Mint papnak, nincs jogom előadni saját gondolataimat, mástól nyertem - nyerem küldetésemet és szavaimnak csakis ez ad súlyt: „Krisztus követségében járunk. Isten maga buzdít általunk. Krisztus nevében kérlek benneteket: engesztelődjetek ki Istennel!” (2Kor 5,20). Szent Pál apostolnak ez a mondata örökre meghatározza az Újszövetség Egyházában

5 Vö. W. Trilling, Christusverkündigung in den synoptischen Evangelien, München, 1968, 201.; J. Gnilka, Das Matthäusevangelium, II. rész, Fribourg, 1989, 24.