Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Felkészítés a papságra
52 ni a termés érdekében. A szőlő nem állhat ellen, a nagyobb termékenység útja a metszés fájdalmain keresztül vezet (Jn 15,2). A jövendő papok képzését illetően első megállapítás az, hogy többet kell törődni a fiatalok személyes - egyéni kibontakozásával. Elsődleges az erények elsajátítása, amelyek nélkül egyetlen család sem létezhet tartósan. A pap számára ez annál is fontosabb, mert azon túlmenően, hogy a presbyterium, a helyi egyház és az Egyház nagy családjának kebelén belül kell tudni élnie, az ő feladata az is, hogy a hívők közösségébe gyűjtse és azon belül egybefogja mindazokat, akik egymással szemben idegenek származásuk, egyéni adottságaik, életkörülményeik miatt. A pap föladata, hogy a hívek szükség esetén egymásnak képesek legyenek megbocsátani, felejteni, egymást elviselni, egymás iránt nagylelkűnek mutatkozni. A híveket a papnak segítenie kell, hogy azok elviseljék egymást, türelmesek legyenek egymás iránt. A pap tanúsítson bizalmat, leleményességet, nyitottságot és tapintatosságot, pontos egyensúlyt tartva, s legyen birtokában ezer más jótulajdonságnak. Képesnek kell lennie arra, hogy az emberek társa legyen a szenvedésben - a testi szenvedésben éppen úgy, mint a lelki szenvedésekben, csalódásokban, megaláztatásokban és félelmekben, melyeket senki el nem kerülhet. Hogyan tehetné meg mindezt, ha nem tanulta volna meg előbb saját maga? A szenvedés elfogadásának és túlhaladásának, vagyis a felülemelkedésnek a képessége az „emberi kaland” sikerének alapfeltétele. Ott, ahol mindennek megtanulása elmaradt, a csőd elkerülhetetlen. A minden és mindenki iránti ellenérzés megfertőzi a lélek termőtalaját és sivataggá teszi. A szenvedés fölött tanúsított uralom az, amit valaha asz- kézisnek neveztek. Manapság, az emberek többé nem akarnak aszké- zisről hallani, a görög szó modern nyelvű megfelelője: gyakorlás (edzés) - elfogadhatóbb. Mindenki tudja, hogy sikert nem lehet elérni edzés nélkül, s önuralom nélkül, amit az edzés föltételez. Az ember minden energiáját, önmaga legjavát a legkülönfélébb edzések szolgálatába állíthatja, s ezért lehetünk tanúi számos területen valaha elképzelhetetlen teljesítményeknek. Akkor miért lenne számunkra idegen az igazi, a hiteles életre történő edzés, edzés az újrakezdés művészetében, az önuralomban, s a szenvedélyeinkkel szembeni belső szabadságban? 2. Az igazság szenvedélye. Számos témáról lehetne beszélni, ám megelégszem egyetlen kiemelésével, ami az igazságra nevelés. Az igaz
