Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Niemenn, Ulrich J, - Gál Ferenc (ford.): Depressziósok és öngyilkosok reménye?

31

s hogy az Isten kegyelme elegendő akkor is, ha jelenlétének nem örülünk. Szent Pál apostol még dicsekedett is gyengeségével, mert tudta, hogy a kegyelem ereje így nyilvánul meg (2Kor 12,9-10). Aki az Eucha- risztiában Krisztust fogadja, abban ő működik (Gál 2,20). Végül is a jelen élet szenvedései nem mérhetők az örök dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk (Róm 8,18).

Úgy láttam, hogy az emberre hatottak szavaim, és további beszélgetést ajánlottam neki. Másnap Mauz professzor megszólított és feltételezte, hogy jó szándékkal beszélgettem páciensével, de az elmondta neki, hogy az éjjel nem aludt, mert még nyugtalanabbá vált. Ezért ő úgy véli, hogy a betegségnek ebben a fázisában az ilyen teológiai fejtegetés inkább árt, mint használ. Neki is kifejeztem meggyőződésemet, hogy a kegyelem a hiányos érzelmi élet ellenére is ki tudja fejteni hatását. Ő viszont csak azt jegyezte meg, hogy a kegyelem az egészséges természetre épül.

A professzorral való beszélgetés számomra kétes érzelmekkel záródott. Kicsit zavarban voltam és szégyenkeztem, pedig azt használtam fel, amit a teológiában tanultam. Ettől kezdve állandó problémám maradt az etikai és a lelkipásztori kérdés: Hogyan függ össze a szabadság és a felelősség? A depressziósok kétségbeesnek? Az öngyilkosok any- nyira „betegek”, hogy nem tudnak magukon segíteni?

2. A depresszió és a reménytelenség pszichopatológiai értelmezése. Az emberi depresszió nem magyarázható egyetlen okból. Figyelemmel kell lenni a testi, lelki, szociális és életfelfogási tényezőkre.

Testi tényezők: kimerültség és bátortalanság. Az egyszerű kime- rültségi tünetek, amelyek feszültséggel, izgulékonysággal, álmatlansággal járnak, gyakran visszavezethetők testi túlterhelésre. Még akik lelkileg és lélektanilag egészségesek, azok is fáradtnak, elesettnek érzik magukat túlfeszített munkanap után, és megkérdezik, hogy másnap hogyan fognak helytállni. De az ilyen átmeneti fáradtság elmúlik. Aki azonban állandóan kimerültnek érzi magát, annál hiányzik az erő és a bátorság a továbbinduláshoz. Nem bízik jövőjében, elveszti reményét. Belső lelki depresszióra akkor kell gondolni, amikor visszatérően zavarok lépnek fel az életfolyamatokban: görcsös szorítás a nyakban vagy a mellkasban, izzadás, keringési zavarok, emésztési problémák, stb. Amellett jelentkezik az önvád, hogy nem képes eredményesen dolgoz