Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Burkle, Horst - Győrffy Andrea (ford.): A remény a különféle vallásokban

28 hát megmarad, s az élők tudják, hogy életük őseik kegyétől vagy ha­ragjától függ. A születéshez, névadáshoz, serdüléshez és házassághoz fűződő szertartások hátterében is az áll, hogy töltekezzenek ezzel a fel­sőbbrendű erővel. Különösen kitűnik ez a halált követő szertartásokból. Ezekkel akar­ják a halottat olyan állapotba helyezni, ahol reménykedhetnek segítsé­gükben. Az ilyenkor elmondott imák tartalma is ez. Igazában a halottól többet várnak, mint az élőtől. A halottért való ima átmegy a halotthoz való imába. Benne van az elvárás és a követelés, hogy segítse az itt maradottakat Pl. egy keletafrikai ima így hangzik: Most már halott vagy, mint egy széttört cserép. A szíved talán jó volt, talán gonosz... Hogy jő volt-e, azt holnap meglátjuk, akkor fedezzük föl a szívedet. Most halott vagy, a szíved semmi, és magad is semmi vagy, de holnap mindent tudni fogunk.”14 Hogy mi volt és mivé lett, azt abból tudják meg, hogy az élőkkel szemben hogyan viselkedik. A természeti vallásban élő embernek a reményét tehát az az élet­horizont határozza meg, amely körülveszi. A halál utáni “idő” a jelen meghosszabbítása, valamilyen életlehetőség szerint Ebben benne van a keleti vallásoknak bizonyos párhuzama is. A jövőbe való kinézés be­letorkollik egy átalakított jelenbe. Úgy látszik, hogy a kinyilatkoztatás határán kívüli vallások mind ennek az elvnek vannak alávetve. Ott má­sok a remény előfeltételei, mint a keresztény hit esetében. A keresz­ténységben a remény előfeltételét a háromszemélyű egy Isten valósá­gában kell keresni. Az emberré lett és az idő keretébe belépett Fiú nemcsak a történelemnek és a kozmosznak a szerzője és bevégzője. A mindenség őbenne áll fenn (Kol 1,16). Általa és érte lett minden, min­dent ő vezet célhoz és teljességhez. Ezért a belé vetett hit nemcsak mostani létünk megváltozásáról beszél. “Ha csak mostani életünkben reménykedünk Krisztusban, akkor szerencsétlenebbek vagyunk min­den teremtménynél” (lKor 15,19). A keresztény remény túlmutat az időn, mert ráhagyatkozik Krisztusra, aki reményünk alapja (ÍJn 3,2). A remény itt kapja meg igazi jelentését: annak hűségéből áll, akiben re­ménykedik. Krisztus feltámadásában megjelent a befejezettség és a tel­jesség, azért az ember nem önmagára tekint és nem a létét meghatá­14 J. Middleton, Lugara Religion, 1964, 201.

Next

/
Oldalképek
Tartalom