Communio, 1997 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám - A remény nem csal meg - Burkle, Horst - Győrffy Andrea (ford.): A remény a különféle vallásokban
26 ben bíznak, nem úgy mondanak le magukról, hogy Isten szeretetére hagyatkoznak, amely kinyilvánul Jézus Krisztusban, aki végső célhoz vezeti az embert és a világot. A nyugati keresztény emberkép kezdettől fogva azt tükrözte, hogy Isten működik a történelemben, s ez már önmagában több volt, mint a buddhista „remény”, ahol a magára hagyott ember a maga szubjektivitásában keresi a vigasztalást valamilyen transzcendenciában. Buddha számára akkor ez volt a középút a szigorú aszkétikus felfogás és az istenek kultusza között, és a mai individualista szemlélet is ebben keresi az alternatívát. Aki a buddhista tanításban reményt keres, annak egy dologról nem szabad megfeledkezni: a megszabadulást és a megváltást kereső ember a buddhizmusban nincs magára hagyatva. Segítők után néz, akik gyámolítják a nehéz úton a haladásban. Ezeket a sok „boldhiszattva” alakjában találja meg. Ők már célnál vannak, megvilágosodtak és nincs szükségük arra, hogy magukra vállalják a tökéletesség felé vezető út fáradalmait. Részvétet éreznek a vándorló és szenvedő teremtmények iránt, meghallják a segítséget kérő szót és jelen vannak a kultikus cselekményekben. Az az elvárás, amely a „kis szekérben” (hinajána) csak kevesek számára és csak megközelítőleg realizálódik, az itt a „nagy szekér” (mahajána) formájában sokak számára mint remény jelenik meg. Azonkívül itt a bizalmas odafordulás én-te kapcsolat formájában alakul ki. A bodhiszattvákhoz való viszonyban az ember alapvető vallási tapasztalata mutatkozik meg: saját megváltását nem képes megvalósítani, azért fordul segítőkhöz, imádságban, tiszteletben, hálaadásban és keresésben. Várja a célnál levőknek, a szenteknek a segítségét.8 Ilyen szavakkal fordulnak a bodhiszattvához: Hogyan érhetném el saját erőmből a te szabadító hajódat? Nyújtsd felém irgalmas kezedet.9 A mahajána-buddhizmusban a remény a túlvilági jövőre irányul. A „tiszta országról” beszélnek, ahol a szenvedéstől és a múlandóságtól való szabadulás konkrét formát ölt.10 Ez a remény valamilyen hitből táplálkozik, amely kedvet ad a világtól való célforduláshoz és mutatja a 8 G. Mensching, Buddhistische Geisteswelt, Baden-Baden, 260. 9 U.o. 261. 10 U.o. 279
