Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Piusz (XII., pápa) - Schrotty Pál (ford.): A demokrácia
A DEMOKRÁCIA 71 termettek: Különösen oly időkben, amikor a súlyos megpróbáltatások fokozzák a nép befolyásolhatóságát, s könnyebben tévútra vezethetik s megtéveszthetik a népet. Oly embereket, akik átmeneti, s általában gondterhes és szenvedélyektől, nézeteltérésektől, ellentétes program- moktól megtépázott időkben kétszeresen kötelességüknek tartják, hogy a nép és az állam magas láztól lüktető ereiben a vérkeringést biztosítsák, megtalálják a tisztánlátás, a gondoskodó jóság, s a mindenkinek egyenlőképen kedvező igazságosság orvosságát, s az őszinte testvériség szellemében törekedjenek a nemzeti egység és egyetértés megteremtésére. Azok a népek, amelyeknek szellemi és erkölcsi alkata elég józan és termékeny, megtalálhatják a maguk kebelében, s megadhatják a világnak a demokráciának azokat a hírnökeit és eszközeit, akikben élnek az említett tulajdonságok, s akik megvalósíthatják az igazi demokráciát. Ahol azonban hiányzanak az ilyen emberek, ott mások ülnek helyükbe, akik a politikai tevékenységet becsvágyuk színhelyévé, önmaguk, vagy társadalmi csoportjuk, avagy osztályuk nyerészkedési versengésévé teszik, s részleges érdekeik hajhászása közben elvesztik tisztalátásukat, és veszedelembe sodorják a közjót. Az állami önkényuralom A természetjog és a kinyilatkoztatott igazság változhatatlan elvein nyugvó józan demokrácia épp az ellenkezője annak a romlottságnak, amely a törvényhozásban zabolátlan és korlátlan hatalmat tulajdonít az államnak, s amely a demokratikus kormányzatból - minden hamis látszat ellenére is - tiszta és egyszerű államabszolutizmust farag. Az állami önkényuralom, ugyanis - amelyet nem szabad összetévesztenünk az abszolút monarchiával mint ilyennel, mert erről most nem tárgyalunk - azon a téves elven nyugszik; hogy az állam tekintélye korlátlan, s vele szemben felsőbb és erkölcsileg kötelező törvényhez még akkor sincs föllebbezésnek helye, ha szabad teret enged zsarnoki törekvéseinek, s túllépi a jó és rossz határait. Aki megérti az állam és a teekintély valamint a reá mint a társadalmi rend őrére ruházott hatalom helyes eszméjét, nem gondol többé arra; hogy a tételes törvényt a maga természetes illetékességének területén megsértse. Azonban a tételes állami jog csak akkor megföl- lebbezhetetlen, ha a Teremtő adta és az evangéliumi kinyilatkoztatás-
