Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Piusz (XII., pápa) - Schrotty Pál (ford.): A demokrácia
68 XII. PIUSZ PÁPA nép a népet alkotó emberek életének teljességét éli, mindegyike a maga helyén és módján felelőssége és meggyőződése tudatában élő személy. A tömeg viszont külső indításokra vár, könnyen válik szenvedélyeket és hangulatokat kiaknázó emberek játékszerévé, fordulatról- fordulatra kész ma ezt, holnap azt a zászlót követni. Az igazi értelemben vett nép életgazdagságábál bőven áramlik az élet az államba és az összes államszervekbe, s szüntelenül meg-megújuló erővél önti beléjük az egyéni felelősségtudatot és a közjó iránt való komoly érzéket. A tömeg ügyesen kezelt és felhasznált elemi erejéből is hasznot húzhat az állam. Azonban egy, vagy több önző és álnok szándékkal szövetkezett becsvágyó ember kezében a tömegre támaszkodó állam alig lesz egyéb egyszerű gépezetnél, amely a maga akaratát az igazi nép jobb részére erőszakolja, hosszú időre súlyosan szenved tőle a közérdek, - s ezt a sebet igen gyakran nehezen tudjuk gyógyítani. Mindezekből világosan folyik egy másik következmény: az igaz demokráciának és a demokratikus eszményeknek, a szabadságnak és egyenlőségnek legnagyobb ellensége az imént meghatározott tömeg. A mi meghatározásunkhoz méltó népben az állampolgár komoly tudatában van a maga személyiségénék; kötélességeinek jogainak, s a mások szabadságát és méltóságát is tiszteletben tartó szabadságának. Az ilyen nevére méltó népben nem önkényes egyéni vélekedés ad alapot az egyenlőtlenségre, hanem a dolgok természete: A műveltségen, vagyonon, társadalmi álláson alapuló egyenlőtlenség ha előítélettől ment, s az igazságossággal és a kölcsönös szeretettel karöltve jár - egyáltalában nem gátolja az igaz közösségi és testvéri szellem megvalósulását és uralmát. Sőt, távolról sem sérti a polgári egyenlőséget, hanem inkább megerősíti valódi jelentését, amelynek értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy az államtól függetlenül is tisztességesen élje a maga személyes életét, azon a helyen és abban az állapotban, amelybe az isteni Gondviselés szándéka és akarata helyezte. A becsületes és gondos kezekkel irányított népnek ezzel a demokratikus szabadság- és egyenlőségeszményével szemben mennyire más látványt nyújt a tömegfelfogásnak kiszolgáltatott, állam! A szabadság, a személyiségnek ez az erkölcsi velejárója, zsarnoki hajlammá változik, s az emberi ösztönök és vágyak másokra káros szabad tombolásának ad helyet. Az egyenlőség gépies színvonalra, szakasz-
