Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Az egyházi zene teológiai gondjai
62 JOSEPH RATZINGER módot igényel, s ezt a „kiáltozásból” az énekbe történt átmenet mutatja. Ez az a szempont, amelyet tovább kell mélyíteni, hogy a fölvetett problémákra hiteles válasz adjon feleletet. Ezért vissza kell térni Peterson elemzéséhez. Izaiáshoz viszonyítva a Jelenések Könyvében történt változások kapcsán többek között kimutatja, hogy az egyszerű szeráfokból az Újszövetség utolsó könyvében már angyalok sokaságából formált és rendezett kórus lesz. Ez megfelel annak a ténynek, hogy Izaiás látomása szigorúan csak a Templomra vonatkozik. A judaizmus mindig azt hitte, még a Templom lerombolása után is, hogy Isten dicsősége egyedül a jeruzsálemi Templomban tartózkodott, ott volt fellelhető. A keresztények ezzel ellentétben azt hiszik, hogy Isten dicsősége nincs többé bezárva a templomba, melynek függönye kettéhasadt Krisztus keresztre fesztítésekor, hanem ez a dicsőség ezentúl ott tartózkodik, ahol Krisztus van, vagyis a mennyekben és az Egyházban, amely az O nevében jön össze. Így az ég és a föld olyan hely, ahol a dicséret éneke túlárad.18 Ezt azt jelenti, hogy az Egyház egészen más valami, mint a zsinagóga. Ez utóbbi a judaizmusban a Templom lerombolása után ott maradt, és a judaizmus soha nem akarta a Templomot újra felépíteni. A zsinagóga egyfajta teljesen világi-laikus istentisztelet színhelye, s mint ilyen, csak „beszélt” tisztelettel rendelkezik. Aki az Egyházat erre az istentisztelet-fajtára akarja visszaszorítani, az az Egyházat megakasztja a zsinagógánál, és elvág előle mindé utat, ami Krisztushoz vezet. Az Egyház Krisztussal együtt, igaz, újfajta módon, de elvállalja a Templom örökségét is. A liturgiában ez fejeződik ki azon keresztül, hogy az Egyház nem csupán az olvasásra és az imádságra gyűl egybe, hanem az eucharisztikus áldozat bemutatására. Ez magában foglalja azt is, hogy az Egyháznak a saját ünnepformájában igényelnie és vállalnia kell a Templom örökségét, ami magával hozza a következőt: a keresztény liturgia ezentúl az egész kozmoszt tekinti templomnak, a kozmoszt akarja énekre fakasztani. Peterson találó, bár kissé túlzó módon fogalmazza meg: „Végső soron nem véletlen az a jelenség, hogy a középkori zeneelméletek mindig a szférák harmóniájával kezdik témájuk tárgyalását. Amint az Egyház 18 Vö. 13. jegyzet, 334.
