Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): Az egyházi zene teológiai gondjai
Card. Joseph RATZINGER Az egyházi zene teológiai gondjai Az Egyháznak a II. Vatikáni Zsinat óta tartó általános „válságán” belül az egyházi zene szükségszerűen és késlekedés nélkül kritikus helyzetbe került. Nem a művészetek válságáról van szó, amelyet az egyházi zene mostanság éppen úgy nem kerülhet el, mint bármely más művészet; hanem az egyházi zenének a teológia helyzete miatti válságáról, tehát alapvetően teológiai és egyházi válságáról. Az egyházi zene két tűz közé került, két egymástól nagyon különböző teológiai irányzat közé és bennük csak az a közös, hogy mindketten vissza akarják szorítani. Egyik oldalon a tisztán pragmatikus felfogású liturgia puritán funkcionalizmusa található: a liturgiát nem szabad kultuszként felfogni, hanem vissza kell vezetni szerény kiinduló pontjához, ami csupán közösségi étkezés. Közismert, hogy az egyén helyzetét a liturgia során a II. Vatikáni Zsinat a „tevékeny részvétel” kifejezései jelölte.1 Ezt az egyébként gazdag tartalommal rendelkező fogalmat gyakran értelmezték úgy, mintha a liturgikus megújulás eszményi célja valamennyi jelenlevő egyenlő fokú és szintű tevékenysége lenne. Következésképpen ennek elérése a sajátos, egyedi jellegű feladatok egy szintre hozásával, nivellálásával történhet. Az ünnepélyes egyházi zenét ilyen megvilágításban szinte mindenütt a túlhaladott felfogás jeleként szemlélik (ez a fölfogás ugyanis a kultusz fogalmához kötődik) és nyilvánvalóan kibékíthetetlen a közösségi, kollektív tevékenységgel. így értelmezve az egyházi zene csak a közösségi ének formájában létezhet, de kizárólag funkcionalitása miatt; vagyis az éneket az a tulajdonsága teszi létjogosulttá, hogy képes a közösségi érzést fölszítani és a közösséget lelkesíteni. A művészi követelményekről történt lemondás fokát könnyű azon a tényen lemérni, hogy a 1 J. Ratzinger tanulmánya a Communio nemzetközi teológiai folyóirat II. évf. 6. számában, 45-62.
