Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Wiedenhoefer, Siegfried - Bolberitz Pál (ford.): Beszélhetünk-e politikai teológiáról?
BESZÉLHETÜNK-E POLITIKAI TEOLÓGIÁRÓL 41 jobb, mint konzervatív-jobboldali elődje. A délamerikai „felszabadítás teológiájában” a vallás és a politika viszonya méginkább radikalizálódott, amennyiben az ottani értelmiségiek a nekik elméletinek látszó európai teológiával szembeállították a vallás és a politika konkrét együttműködését a szegények felszabadítása érdekében.3 4 5 Az eddig kizárólag nyugati keretek között lezajló viták helyett most kezd egy világméretűnek nevezhető irányzat kialakulni? A megfontolandó problémák tehát sokrétűek. 1. Világviszonylatban van-e összeütközés a kultúrák és a vallások között? Az amerikai Harward egyetem politológusa és a kormány külpolitikai tanácsadója, Sámuel Huntington, 1993-ban elindított egy vitát arról, hogy a világpolitika új fázisba jutott. A modern világban először kialakultak az uralkodók közötti konfliktusok, majd a nemzeti államok ellentétei, azután az ideológiák, de ezek mind a nyugati kultúra területén játszódtak le. A mostani kibonatakozó küzdelem világkonfliktussá kezd fajulni. A kultúrák és a vallások közötti különbségek az alapvetők közé tartoznak, s ezek Huntington szerint a jövőben még fontosabbak lesznek, mert a gazdasági modernizálás és a társadalmi változások egyre többet elvesznek a hagyományos lelki identitásból. Úgy látszik, hogy csak a fundamentalista vallásosság tud új identitási alapot nyújtani. Az pedig áttöri a nemzeti határokat. Éppen az a tény, hogy a kelet-nyugati konfliktus megszűnése után a nyugat és az észak a politikai és gazdasági hatalom csúcsán áll, a nem-nyugati kultúrákat arra ösztönzi, hogy jobban visszatérjenek saját ősi gyökereikhez, és elérjék a társadalom ázsiai, hindu, orosz vagy iráni jellegének elismerését.6 Ha Huntington elgondolása helyes, akkor érthető, hogy ilyen helyzetben a megoldás csak a vallási-politikai fundamentalizmus vagy a liberalizmus lehet. Vagy igyekezni kell a politikai-gazdasági önállóságot határozott kulturális-vallási identitással biztosítani, s akkor a konfliktusok erősödnek, vagy pedig meg kell kísérelni a partikuláris kultúrát, és ebből a szembenállásból a vallást kikapcsolni. De akkor, úgy látszik, el kell fogadni, hogy mindezek áldozatává válnak a nyugati technikai-tudomá3 R. Hofmann, Gottesreich und Revolution, Münster, 1987. 4 Gutierréz, Theologie der Befreiung, Mainz, 1972. 5 M. Featherstone, Global Culture, London, 1991. 6 S. P. Huntington, The Clash of Civilisation, in: Foreign Affairs 72 (1993, 22-49)
