Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Straub, Eberhard - Győrffy Andrea (ford.): Világi hatalom és isteni dicsőség
VILÁGI HATALOM ÉS ISTENI DICSŐSÉG 39 Azokban a megfeleltetésekben, amelyekkel a királyság magát szakralizálta, a teológia láthat valamilyen önmegszentelést, önmegváltást. Ám ez nem a teljes valóság. Az Isten kegyelmébőli értelmezés egyúttal korlátozást is jelentett, sőt figyelmeztetést, hogy a hatalom istenítésétől az uralkodók rettenjenek vissza, hiszen felelősséggel tartoznak annak, aki a hatalmat adja. A teológusok egy percig sem kételkedtek abban, hogy a királyt is a törvény bilincsei között kell tartani. Csak a szent igazában fönséges - ahogy ezt már Schiller is tudta -, ezért volt a fölséges is szent. A fölséghez személy, tartozott, mert csak a személy képviselheti a személyes Istent. A fölség képviselete az államot is megmentette attól, hogy puszta elvonatkoztatássá váljon. A használt képek, allegóriák és szemléltetések a politika rendjébe tartoznak, ugyanakkor utalnak arra, hogy a politikának is lehet vallásos és erkölcsi színezete. Ezért ezeket a képeket ismerni kellett, hogy a királyi államot helyesen értelmezzék. A politikai szervezkedésről való elképzelés struktúrája megfelelhet egy kor metafizikai világképének, mert a hasonlatokat onnan veszik, de azt még nem kell úgy magyarázni, mint politikai teológiát. Az a világ vallásos magyarázatából folyik, ami nem annyira fogalmakkal dolgozik, mint inkább meglepő mozzanatok kifejezésével. A mai politikai teológia más úton jár, mert a mai politikai rendszerek a maguk elvontságában és összekuszáltságában nem hozhatók kapcsolatba a teremtő és bírói jogokat gyakorló Istennel és annak földi képviselőjével. A politikai rendszer evilági, áttekinthetetlen szervezetekben és ideológiákban nyilvánul meg, s ezekből nem vezet út az ember felsőbb rendeltetése felé. Ezért az úgynevezett politikai teológiának nem sok köze van a teológiához. Inkább annak ellenlábasa, hiszen tárgya a magát megváltani akaró, hatalomra törő ember. Itt nincs hely az ünnepi hasonlatok alkalmazására, hiszen a mindenható ember szakadékéban a gonoszság leskelődik, és a sötétség nem szereti a világosságot. Fordította: Győrffy Andrea
