Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Scheffczyk, Leo - Kovács Ervin (ford.): A cölibátus, mint a papi élet és szolgálat formáló ereje
A CÖLIBÁTUS, MINT A PAPI LÉT ÉS SZOLGÁLAT FORMÁLÓ EREJE 79 Az egyháztörténelem sok buzgó papi személyiség példáján át bizonyítja, hogy a cölibátusban bennfoglalt szabadság nélkül nem sikerült volna nagy művük. Természetesen, a másik oldalról azt az ellenvetést lehetne felhozni, hogy az emberek éppen a házastárs és a család oldaláról kapott segítséggel és ihlettel érték el teljesítményeiket. De az összehasonlítás alapja itt nem a mű külső nagysága, sem a teljesítmény mennyisége, hanem a papi mű új minősége. Ez pedig, amire Szent Péter első levele is utal, szeretetteljes gondoskodás a nyájról, az Isten akarata szerinti önként odaadás értük, a lemondás minden külső hatalomból és tekintélyből eredő haszonról (éppen ellenkezőleg, mint a siker-elméletben), nem utolsósorban az e szolgálattal összekapcsolt Krisztus szenvedése melletti tanúságtétel. E szolgálat minősége, amely a papot a közösség számára mintaképpé teszi (forma gregis ex animo), aligha vezethető le emberi kapcsolatokból, de együtt járhat az Istennek szentelt nőtlenség megélésével, amely így a papi szolgálat formáló erejének bizonyul (vö. lPt 5,1-4). 4. A papi egzisztencia teljes érettségéig vezető út A ma elterjedt cölibátus-ellenes hangulattal szemben, a krisztoló- giai-szentségi magyarázat feltárja ennek az Egyház által az apostoli hagyományból kifejlesztett életrendnek a karizma-mivoltát, amely az Egyház természetfeletti életét (és így a befogadó megszentelését is) szolgálja.20 De amint egy karizmára alkalmassá kell válni (vö. lKor 14,13), fáradozni kell érte és törekedni kell rá (vö. lKor 12,31; 14,1.12.39), úgy el is lehet játszani és veszíteni (mint amikor pl. a próféciát nem a hittel való összhangban (Róm 12,6) vagy a beszéd adományát nem az egészséges tanítással való összhangban (Tit 1,9; 2,1) gyakorolják). Ez másik oldalról a karizmához való állandó hűség 20 Vö. A Vanhoye S. J., I carismi nel nuovo testamento, Roma 1986. - Az ebben az összefüggésben felmerülő kérdés, hogyan kötelezhet az Egyház egy életállapotot egy ilyen karizmára, az Egyház teljhatalmával és traditio activajával válaszolható meg, vagyis a kinyilatkoztatásba helyezett javak felderítésével és arra való utalással, hogy a papság a sacerdotium közösségében létezik, éppúgy mint a püspöki szolgálat az episcopatus közösségében. A keleti egyházakban másként kialakult gyakorlat problematikájával kapcsolatban vö. A. M. Stickler, mint fönt, 42-58.
