Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Török József (ford.): A hit mai akadályai
A HIT MAI AKADÁLYAI 65 fejlődés irányítását, és megköveteli az egyén teljes alárendelődését. Vagy egyéni szinten megy végbe, és akkor a lelkiismeret az alany autonómiájának kifejeződésévé válik, s az emberi alany a világ struktúrájában csak mint abszurd esetlegesség jelenhet meg. Az a tény, hogy e megoldások egyike sem jelent igazi segítséget, végeredményben eléggé nyilvánvaló. Innen adódik a kortárs emberiség mély reménytelensége, amely ott rejtőzik a nyilvánosan hirdetett optimizmus mögött. A kereszténység azonban mindennek ellenére képes fölmutatni azt a csöndes, magabiztos reménységet, amely az egyéni lelkiismeretben visszhangot kelthet. Ehhez viszont nélkülözhetetlen a teremtéstan újbóli kifejtése. Következésképpen ezt a mai teológia egyik legsürgetőbb feladatának kellene tekinteni. Újra föl kell mutatni, mit jelent az, hogy a világ „bölcsességgel” alkottatott, hogy Isten teremtő tette alapvetően különbözik az „ősrobbanás” véletlenétől. A lelkiismeret és a szabály (norma) csakis ekkor tudja újra megalkotni, megteremteni, létrehozni a kölcsönösen helyes kapcsolatot. Mert ekkor világossá lesz, hogy az erkölcsi lelkiismeret („Gewissen”) nem valamiféle individualista (vagy kollektivista) számítás, hanem igazi együtt-tudás („Mit-Wissen”), a teremtéshez kötött tudás, és ezáltal a teremtő Istenhez kötődő tudás. Ekkor majd újból érzékelni lehet, hogy az ember nagysága nem egy kicsinyes törpe autonómiájában áll, aki magát mindenható mesternek hirdeti, hanem abban a tényben, hogy természete nyitott egy felsőbbrendű bölcsességre sőt magára az igazságra. Ekkor majd világos lesz, hogy az ember annál nagyobb minél inkább képes fölfogni a teremtés mélységes üzenetét. Ez teszi lehetővé, hogy kibontakozzék benne a Teremtő üzenete. Ekkor lesz nyilvánvalóvá, hogy a teremtéssel (melynek bölcsessége számunkra szabály) való összhang nem szabadságunk behatárolását, hanem értelmünk és méltóságunk kiteljesedését jelenti. A test ekkor újra megtalálja nemességét: többé nem eszköz, amit használnak, hanem az igazi emberi méltóság temploma Isten építménye és alkotása a világban. Ekkor válik igazán világossá a férfi és nő állapotának egyenlősége, ami pontosan abból adódik, hogy különbözők. És az ember újra fölfedezi, hogy testisége a metafizikában gyökerezik és metafizikai jellegű szimbolika alapja. Ha ezt elfelejti, vagy ez ellen lázad, akkor sem saját építését, hanem rombolását szolgálja.
