Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az "új szövetség" az üdvösség történetében
58 JOSEPH RATZINGER keresztjének előképét. Az ő halálában Isten végleg elkötelezte magát az emberiség üdvössége érdekében. Isten lényegéhez tartozik a teremtmény szeretete, s ebből a szerétéiből fakadt az elkötelezettség Krisztus keresztjében. A Biblia szemléletében Isten feltétel nélküli tettéből fakad a kettősség: a testamentum, a végrendelet egyúttal szövetség. Az egyházatyák ezt a kétoldalúságot, amely a Krisztusba vetett hitből, mint az ígéretek teljesedéséből adódott, belefoglalták a megtestesülésnek és az ember átistenülésének fogalompárjába. Isten elkötelezettsége odáig ment, hogy magára vette az emberi természetet, s ezzel az ember létmódjához kötötte magát. Ez viszont azt is jelentette, hogy megvalósult az ember ősi álma: „olyan lehet, mint Isten.” Ebben a kölcsönös kicserélődésben, ami a krisztológia alapja, megkaptuk az isteni szövetség feltétel nélküliségét és végleges kétoldalúságát. 3. Az istenkép és az emberkép a szövetség gondolatában. A krisztológiát tehát úgy is felfoghatjuk, mint az Újszövetség szövetségi teológiájának rendszerét, amely mindig az egész Szentírás egységén nyugszik. Ez a krisztológiai összpontosítás azonban szükségszerűen túlmutat a bibliai szövegek egyszerű magyarázatán. Bele van foglalva Isten és az ember lényegének kérdése, s annak megismerése csak megfelelő filozófiai alapon történhet. Egyelőre azonban csak arra a fogalomra akarunk reflektálni, amely már ott volt a szövetség témájában, s ez a reláció, a viszony. Hiszen a szövetséggel kapcsolatban elkerülhetetlen a kérdés, hogy milyen viszony áll fenn Isten és az ember között. Láttuk, hogy az ókori felfogás szerint az ember Istent megismerheti és intézkedései miatt szeretheti, de igazi kapcsolat nem lehet Isten és a halandó ember között. Az antik világ egyistenfogalma megnyitotta az utat a vallási monoteizmushoz, s így az ész és a vallás között az elveszett egybe- csengést újra lehetővé tette. Az egyházatyáknak, akik a filozófia és a kinyilatkoztatás megegyezéséből indultak ki, látniuk kellett, hogy a Biblia egyetlen Istenének kilétét két állítással lehet kifejezni: ő a teremtő és a kinyilatkoztató Isten, akinek nagy műve a teremtés és a megváltás. Mindkettő viszonyt alapoz meg és fejez ki. A Biblia Istene kapcsolatot teremt és maga is belép a kapcsolatba, ő tehát több, mint amit a filozófiai istenfogalom kifejez. Ennek magyarázatához szükség volt filozófiai magyarázatra, s így született meg egy új filozófiai kategó-
