Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Ruh, Ulrich - Győrffy Andrea (ford.): Vallási elképzelések egy szekularizált társadalomban
VALLÁSI ELKÉPZELÉSEK EGY SZEKÜLAR1ZÁLT TÁRSADALOMBAN 39 modern korig rányomta bélyegét az európai kultúrára és vallási életre. Itt a hit fogalmának is erős keresztény színezete van (lásd: K. Lehmann, in: Handbuch philosophischer Grundbegriffe: „Glaube"). A keresztény hittel együtt vagy mellett azonban egyes népcsoportoknál találunk babonás felfogásokat is, vagy a kereszténység előtti vallási elképzeléseket, s bizonyos helyezetekben az emberek ezekhez menekülnek. Azután gondolni kell a hitnek olyan formáira is, amelyek az egységes keresztény európai szellem gyengüléséből vagy széteséséből álltak elő, például az Egyház hitével szemben kialakult, felvilágosodás- kori „ész-hit”, vagy újabban az ideológiákba vetett hit, a különböző világmagyarázatok és nemkeresztény tanítások divatos befogadása. Egyes politikai irányzatok határozottan és harciasán elvetették a hitet és vallást, s ennek maradványa is lehet a kétkedő rezignáció. A kereszténység általában és az egyházak külön-külön is kétségtelenül hatással voltak Európa történetére és jelenére. Ennek megfelelően a közvéleménykutatások a hit témájával kapcsolatban főleg azt keresik, hogy az egyes népek körében milyen hittartalmak találnak elfogadásra. Természetesen ezek a kutatások nem igazodnak mindig a keresztény hitfogalomhoz, hanem általánosságban fogalmaznak. így például az általános európai szellemi értékek vizsgálatánál az Istenbe vetett hit mellett azt is kérdezték, hogy hisz-e a lélekben, a halál utáni életben, az ördögben, a lélekvándorlásban. Az eredmény ilyen volt: Három téma (Isten, lélek, bűn) európai viszonylatban 50 %-ot kapott. Másik három tétel: (élet a halál után, mennyország, feltámadás) egyharmadot, míg az ördög és a pokol egyötödöt. Az európai emberek többsége tehát nyilván hisz Istenben, de az egyes országok között jelentős különbségek tapasztalhatók. Viszont ezt is meg kellene állapítani, hogy az egyes embereknél mit jelent a vallomás, hogy „hisz Istenben”. Egyáltalán milyen fogalma van Istenről? Ezért óvatosnak kell lenni, mert a válaszokból csak korlátozott ismeretet kapunk a vallásosságról és az Egyházhoz való tartozásról. Az értékkutatásnál ugyan megkülönböztették azt, hogy személyes Istenre gondol-e, vagy valamilyen szellemire, illetőleg életerőre. Amikor újabban a német evangélikus egyházban tettek fel hasonló kérdéseket, ilyen megkülönböztetést használtak: Hisz-e az egy Istenben, aki Jézus Krisztusban megnyilatkozott? Vagy: Hisz-e egy magasabb erőben, de nem olyan Istenben, akiről az egyház beszél?
