Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Dulles, Avery - Török József (ford.): A hit egyházi dimenziója
36 AVERY DULLES „jónak” ismerjük meg - nemcsak önmagában, hanem a mi számunkra is. Ezért az isteni kinyilatkoztatást úgy kell ismertetni, hogy világos legyen: mit kapok, mit jelent az számomra? Egyes apologéták igyekeztek a történelemből kimutatni, hogy Krisztus az Egyházat tanúnak szánta az idők végéig. Ez az érvelés legföljebb oda vezetett, hogy nekünk kötelességünk hinni az Egyháznak. De ennek a kimutatása sem volt könnyű. A történeti érvek sok olyan korai adaton nyugszanak, amelyeket nehéz igazolni. Ezért a mai apologéták az érveket inkább átfogó jelenségekre alapozzák, és Jézus kijelentésére: „A jó fa jó gyümölcsöt terem. Gyümölcseikről ismeritek meg az igazi prófétákat” (Mt 7,17-20). A keresztények élete a legjobb bizonyíték a kinyilatkoztatás mellett. Az I. Vatikáni Zsinat felismerte a történeti érvek értékét, és alkalmazta az Egyházra [zajás (11,12) szavait: „Az Egyház fölemelt jel a népek között" (DS 3013). Itt hivatkozni lehet a gyors elterjedésre, a tagok szentségére, az egység megőrzésére, a jó keresésére. Az ilyen érvelés magán viselte a XIX. század retorikáját, azért ma a hitvédők igyekeznek minden triumfáló hangot kerülni. A II. Vatikáni Zsinat hivatkozott az Egyház pozitív értékeire, de tudatában volt annak, hogy az Egyház hitelképességét gyengíti a tagok emberi gyarlósága. Sok katolikus is hűtlen lesz Krisztus szelleméhez, nem gyakorolja a felebaráti szeretetet, és nem fűti a buzgóság sem. S így az Egyház krisztusi alapításáról sem tanúskodik kellően. Ezért az Egyháznak is szüksége van állandó megújulásra. Vagyis az a helyzet, hogy az Egyház akkor hitelképes és vonzó, ha Krisztusra tekint, nem pedig akkor, ha saját értékeit emlegeti. Az a küldetése, hogy Krisztust szolgálja és az ő dicsőségét keresse. Így valójában akkor igazán hű önmagához, ha megfeledkezik magáról és Krisztusnak szolgál. Őt kell megmutatni a világnak, hogy az emberek nála keressenek enyhülést. Krisztus személyének és művének titokzatos ereje van, ahogy az kitűnik a Szentírásból és az Egyház istentiszteletéből. Az emberek azért lépnek az Egyházba és maradnak benne, mert megtalálják Krisztust. Krisztus jelen van a tanítás és a szentségek által, továbbá olyan emberek buzgósága által, akik a maguk adottságai között őt követik. Semmi jobban nem igazolja a hit elfogadhatóságát, mint az az öröm, bizalom és céltudatosság, amit maga a hit ébreszt hordozóiban. Egyes embereknek, a szeretet apostolainak élettörténete jobban
