Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Dulles, Avery - Török József (ford.): A hit egyházi dimenziója
A HIT EGYHÁZI DIMENZIÓJA 33 platoni idea, eszme, ami valamilyen földfeletti régióban lenne. A hit itt van a földön, a látható Egyházban, a hívő tagokban. Az isteni jótállás arra vonatkozik, hogy ez a hívő közösség megmarad. 6. Az Egyház mint tanú. Az evangélium nem olyan privát üzenet, amit az Egyház megtarthatna magának, hanem az egész emberiség számára hordozza. Ebben a tudatban hirdeti azt minden népnek. Azokról a csodálatos dolgokról kell beszélnie, amelyeket Isten végbevitt. A hit egyúttal tanúskodás: „Hittem, azért szóltam” (2Kor 4,13). A teológiai hagyomány a tanúskodást úgy fogja fel, mint a hit magvallását. Különbséget tettek a belső hit és a külső megváltás között.12 13 14 Mivel pedig az Egyház hitének megmaradását maga Isten biztosítja, azért a hit megvallásának tekintélyi jelentősége van. Az Egyház hordozza a meggyőződést, hogy vele van az igazság Lelke. A világi hatalmak előtt is meri képviselni hitbeli meggyőződését, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Newman arról beszélt, hogy az Egyház tanúskodásának prófétai színezete van: „A prófétát Isten küldte, az ő nevében beszél, ezért tanítása mindig ugyanaz. Megbirkózik a nehézségekkel és cáfolja a tévedést. Az Egyház a történelem folyamán igazolta küldetését és ma is igazolja. Csak neki van képessége arra, hogy a kegyelem segítségével az emberek értelmét Isten felé fordítsa, s hogy hitet ébresszen nagyokban és kicsinyekben, műveltekben és egyszerű emberekben vagy a lassú gondolkodásúakban."13 Newman azt is világosan látta, hogy az ilyen prófétai küldetéssel együtt jár a tévedhetetlenség adománya. Enélkül nem hirdethetné tekintéllyel Isten szavát, s nem tudna ellenállni az örökké ellenkező értelem nyomásának.14 Az Egyház azonban nem az a fő tanú, aki előtt az értelem meghódol. A teológiai tanítás mindig az volt, hogy a hit indítéka maga a kinyilatkoztató Isten. Ha az Egyház lenne a végső motívum, akkor a hit nem volna teológiai aktus, amely közvetlenül Istenre vonatkozik. De a keresztény ember jórészt az Egyház tekintélyére támaszkodik, amikor hisz. A hittételeket nem azért fogadja el, mert személyesen utánajárt azok igazságának - ami gyakorlatilag lehetetlen is -, hanem azért, 12 S. Th. 11-11, q 3,2.1, ad 3. 13 J. H. Newman, uo. 279. 14 J. H. Newman, Apologia. Mainz, 1951, 283.
