Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Dulles, Avery - Török József (ford.): A hit egyházi dimenziója
30 AVERY DULLES Az Egyház nem faji vagy nemzeti közösség, hanem a hitre épült közösség. Az első hitvallást a keresztség pecsételi meg, amikor a hívő az Egyház tagjává lesz. Pál apostol szerint: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Ef 4,5). Ez a három összetartozik. Mivel egy az Úr, azért a hitnek is csak egy szentsége lehet. A keresztségben a szentségi jellel magunkra öltjük Krisztus halálát, amely győzött a bűn felett, és új életre támadunk Krisztussal. A hit a keresztségben válik teljessé, mert benne a hívő aláveti magát Krisztus uralmának, s ez is az egyházi tagságot jelenti. 3. A teljes egyháztagság nélküli hit. Bár a keresztény hit önmagában kapcsolatos az egyházi közösségbe való belépéssel, néhány eleme azonban hozzáférhető az Egyházon kívül is. J. H. Newman szerint: „A katolikus igazságoknak széles köre megtalálható sokfelé a világban. A teljesség azonban a maga tisztaságában az Egyházban van meg. Sok esetben ezek kiáradnak olyan helyekre is, amelyeket az Egyház kegyelmi jelenléte még nem áldott meg.”3 A régi egyházatyák meglátták az üdvösségre vezető elemeket a nemkeresztény vallásokban és a filozófiákban is, s ezeket a „bölcsesség-magvakat” (rationes seminales) az evangélium előkészítésének tartották. A II. Vatikáni Zsinat szintén említi „az isteni igazság sugarait”, amelyek szerte befolyásolják az emberek életét (Nostra aetate 2). Olyanok is akadnak, akik az evangélium olvasása közben eljutnak Jézus csodálatáig, de nem tudnak egészen keresztények lenni. Gandhi például dicsérte a hegyi beszédet, de Pál apostol Krisztus-képét és a későbbi dogmákat elutasította. Az ilyenek pozitív szállal kötődnek a keresztény közösséghez, ha nem is érik el a teljes kapcsolatot, amit a szervezett Egyházba való belépés jelent (Lumen gentium 14). Viszont látunk néha keresztényeket, akik saját értelmezésük szerint elfogadják Jézust és az evangéliumot, de nem tartják fontosnak az egyházi közösséget. Az ilyen magatartás azonban nem következetes, hiszen az egész újszövetségi Szentírás a szervezett Egyház hitét és életét tükrözi. Az ősegyház éppen ezt a hitet hagyományozta ránk.4 Az újszövetségi írásokból az is kitűnik, hogy Jézus kifejezett megbízást adott apostolainak az ő nevében tekintéllyel történő tanításra, s így az 3 J. H.Nnewman, Discourses. 1897, 174. 4 Augustinus, Contra epistulam, quam vocant fundamenti 5,6.
