Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1996 / 4. szám - Istennek adott válasz - Söding, Thomas - Bolberitz Pál (ford.): A hit, mint Istennek adott válasz

A HIT, MINT ISTENNEK ADOTT VÁLASZ

13

Alexandriai Philónak, aki időben és szellemiségben közel áll a Zsidókhoz írt levél stílusához,6 egészen sajátos felfogása van erről. Ő a Tér 15-öt összekapcsolja Ábrahámnak a káldeai űrből való kivonulásával, s az elbeszélésnek allegorisztikus értelmezést ad (Migr 43 kk). Ábrahám az emberi lélek őstípusa, amely Isten ígérő szavára kivonul a testből, azaz földi múltjának kötöttségeiből és bevonul az égi hazába, így egészen Istenre támaszkodik, mint változatlan, biztos menedékre. Ezért elnyeri a hitnek, „az erények királynőjének” jutalmát, azt az üdvösséget, amely az Istennel fennálló kapcsolat teljessége. Philó hasonlóan értelmezi Ábrahám kánaáni tartózkodását is. A bölcsek lelke a földön idegenben van, mert igazi otthona az ég (Agr. 64).

Pál apostol ellenben Ábrahám hitét az egész zsidó hagyománnyal ellentétesen magyarázza (Gál 3,6-14; Róm 4,1-29). Az Ábrahámnak adott ígéretet összekapcsolja a Tér 15,6-tal (Isten a hitét megigazulás- sal jutalmazta), s ebből levezeti a tételt, hogy az ember nem a körülmetéltségtől és a mózesi törvény teljesítésétől válik igazzá, hanem a halottakat feltámasztó Istenbe vetett hit által.7 így az áldás, amit Isten Ábrahámnak ígért, minden hívőre vonatkozik, akár zsidó volt, akár pogány.8 A Jakab-levél szerzője pedig Ábrahámban annak a hitnek a példáját látja, amely nem egyszerűen a szóbeli megvallásban tárul fel, hanem amelynek valódiságát tettek igazolják (2,19). Ezért utal Izsák feláldozására.9

A Zsidókhoz írt levél más oldalról nézi Ábrahám hitét, mint Pál vagy a Jakab-levél. A Tér 15,6-ot nem idézi, de nyilván feltételezi. Itt Izsák születése (Tér 11,11) játszik olyan szerepet, mint Jakab levelében Izsák feláldozása. De amellett Philóhoz hasonlóan gondol Ábrahám Clrból való kivonulására és kánaáni vándorlására is.

2. Ábrahám - a pátriárka. A Zsidókhoz írt levél Ábrahámot az „első szövetség” nagyjai közül azért emeli ki, mert neki jutott osztályrészül az áldás, amely érvényben van, felülmúlhatatlan és vissza nem fordítható (6,13-19), s amely Ábrahám ivadékára vonatkozik. Az ivadékon pedig nem egyszerűen Izraelt vagy az újszövetségi Egyházat

6 D. Zeller, Charis bei Philon un Paulus, 1990, 86-92.

7 H. Hübner, Biblische Theologie des N. Testamenst, 1993, 70 kk.

8 Lásd: K. Kertelge, Grundthemen paulinischer Theologie, 199, 209 kk.

9 H. Frankemölle, Der Brief des Jacobus il. 1994, 448 kk.