Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Isten és császár - Pucelj, Jose - Győrffy Andrea (ford.): Egyház és állam
Jose PUCELJ Egyház és állam A kommunista uralom összeomlása után még sok helyen megmaradt a vita az Egyház és az állam viszonyáról. Olyan kérdések nyomulnak előtérbe, mint a hitoktatás, az egyházi intézmények visszaadása és az Egyház szerepe a társadalomban. Egyesek attól félnek, hogy az Egyház azt a világnézeti monopóliumot akarja magának megszerezni, amit eddig a marxista ideológia töltött be. Mások úgy gondolják, hogy a vallás szükséges rossz, amit nem kell megtiltani, de megfelelő helyre kell szorítani, mint például amikor a dohányost megkérik, hogy fáradjon ki az erkélyre. Ugyanakkor megállapítható, hogy a vitában még az Egyház és az állam fogalmát sem tisztázták. Jelen esetben a II. Vatikáni Zsinat megállapításaira hivatkozunk. 1. Történeti visszatekintés. Az első keresztények az államot is úgy tekintették, mint Istentől adott intézményt.1 Pál apostol a Timóte- usnak írt levelében meghagyja, hogy az állami vezetőkért is imádkozzanak.1 2 Világi dolgokban elismerték az államhatalom jogát, ami azonban nem jelentette, hogy ez a hatalom nem volna köteles a keresztény élet számára megfelelő teret biztosítani. Ugyanakkor a keresztények ellene mondtak a császár istenítésének. A Római Birodalom a maga részéről elismerte a különböző vallásokat, de az ország egysége érdekében megkövetelte, hogy a császárt isteni kultuszban részesítsék, és ezzel elismerjék abszolút hatalmát. Az üldözések főleg azért törtek ki, mert a keresztények ezt visszautasították. Viszont az apologéták, mint Justinus, Origenész és Irenaeus kifejezésre juttatták a keresztények hűségét az államhatalom iránt, és igyekeztek igazolni, hogy a keresztény hit nem veszélyezteti a birodalom egységét, hanem inkább erősíti. 1 Róm 13,1, R.Sebott, Kirche und Staat, Frankfurt 1976, 82. 2 lTim 2,2.
