Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Scheffczyk, Leo - Erdő Péter (ford.): A bűnbánat szentségének sajátos üdvözítő hatása
66 LEO SCHEFFCZIK Ám itt most nem elsősorban e kapcsolat lelkipásztori hasznosításáról van szó, hanem hittani jelentőségének megvilágításáról. Ebből a szempontból pedig jelentős körülmény, hogy a keresztény hagyomány a bűnbánat szentségét fogalmilag is szorosan összekötötte a keresztséggel, és pl. „baptismus laboriosus”-nak, azaz keserves ke- resztségnek nevezte. Szimbolikus nyelven ugyanezt a gondolatot „a hajótörés utáni második bárkának” a képével fejezték ki. Ez még a Trienti Zsinatnak a bűnbánatról szóló tanításába is bekerült. Ezért Tertullianus óta a bűnbánat szentségét „paenitentia secunda”-nak, az első, a kereszt- ségben történt bűnbánat utáni második bánatnak nevezték. (Jgyanez a meggyőződés vezetett a III. század eleje táján Szíria vidékén keletkezett Didaskaliában ehhez a megfogalmazáshoz: „A Szentlelket vagy (a bűnbocsánatra szóló) kézföitétel, vagy keresztség közvetíti”. Ebből a kijelentésből különösen világosan kidomborodik a bűnbánat teológiai jelentősége a keresztséggel összefüggésben. Részletesebben kifejtve ugyanis ezt tartalmazza: a keresztény élet a lélekből való élet a hívők közösségében, azokéban, akiket a Lélek töltött el. Ok új életbe léptek át, melyet Krisztus szerzett meg halálával és feltámadásával. így részesülnek a megdicsőült ’(Jr feltámadásának erejében, mely a Szentlélek erejéből fakad. Ezt az erőt az Egyházban mind a keresztség, mind a bűnbánat közvetíti. Mivel azonban a bűnbánat „a második” keresztség, el kell ismernünk azt a képességét is, hogy elmélyítse, felfokozza a Krisztusban való új életet, melynek alapja a keresztség, és hogy a Krisztushoz való eredeti kapcsolódást jobban kidolgozza, vagy a Krisztus melletti egyszeri döntést életünk története során radikálisabbá tegye abban a világban, mely a bűn világa. Ebből a szempontból a gyónásban a keresztségen alapuló Krisztushoz tartozás bűntől fenyegetett világunk körülményei között való növekedésének és érésének szentségi ajándékát ismerhetjük fel, mely keresztény létünk pótolhatatlan erősítője. Tüzetesebb megfontolás esetén azonban, úgy tűnik, ez az érv súlyos nehézséggel jár. Eddigi okfejtésünk azt a látszatot kelti, mintha a bűnbánatot megelőző bűn, vagyis az elszakadás Krisztus és a Lélek életétől, melyet a keresztségben nyertünk el, a keresztény életnek normális velejárója lenne. Hát igen! Talán ilyen alapon még azt is mondhatnánk, hogy a keresztény életnek elkerülhetetlen, szükséges
