Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Lénárd Ödön: A liturgikus megújulás
60 JOSEPH RATZINGER „Kizárólag csak a mise” Tovább folytatja: „Istentiszteleti életünk központi magja az Eucha- risztia, de hogy ez központ lehessen, szükség van valami közös együttesre, amiben él az ember. A liturgikus reform hatásairól szóló eszmecserék mind igazolják, hogy az a lelkipásztori hangsúly, ami egyedül a mise felé fordul, éppen ellenkező eredményt érhet el. így ugyanis nem lehet más liturgikus cselekményekkel sem előkészíteni, sem elmélyíteni. Az Eucharisztia feltételezi a többi szentséget, és tovább utal rájuk. De az Eucharisztia a személyes imát is feltételezi, a családi imát és a liturgián kívüli közösségi imát is.” Különösen mire gondol itt Ön? „Arra a két imára gondolok a kereszténység leggazdagabb és iegtermékenyebb imái közül, amelyek mindig és mindig új módon vezetnek el a nagy eucharisztikus áramlathoz; ezek a keresztút és a rózsafüzér. Leszoktunk ezekről az imákról, és ebből a tényből következik, hogy ki vagyunk szolgáltatva az ázsiai vallási gyakorlatok csábításának. Valóban, a rózsafüzér, ha hagyományosan mondjuk; a nyugalomnak abban a ritmusában ringat el minket, ami tanulékonyakká és nyugodtakká tesz bennünket. Ezt a nevet adja a békének: Jézus, Mária áldott gyümölcse: Mária a szívében összegyűjtött békébe rejtette el az élő Igét, s így lehetett a megtestesült Ige anyjává. Ezért Mária a hiteles liturgikus élet eszménye. És az Egyház Anyja, mert megmutatja istentiszteletünk feladatát és legfőbb célját: ez Isten dicsőítése, amiből ered az emberek üdve.” (A kérdéseket Vittori Messori tette föl a Hittani Kongregáció bíboros-prefektusának.) Fordította: Lénárd Ödön
