Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Lénárd Ödön: A liturgikus megújulás
54 JOSEPH RATZINGER a hatásos látványosság és szórakoztatás fogalmaival mérjük az eredményeket«. így azonban elveszett a liturgia sajátossága, ami nem abból származik, amit mi csinálunk, hanem abból a tényből, hogy valami történik, amit mi, valamennyien együtt, épphogy nem tudunk csinálni. A liturgiában valami olyan erő s egy olyan hatalom dolgozik, amit maga az egész Egyház sem képes nekünk adni. Ami itt megnyilvánul: a teljesen Más, a közösségen keresztül ér el bennünket, de ennek a közösség nem ura, hanem csak szolgája, egyszerű eszköze.” Majd így folytatja: „A katolikusoknak a liturgia a közös hazája, önazonosságuk forrása, azért kell »előre meghatározottnak« és »vál- toztathatatlannak« lennie, mert a szertartásokon keresztül Isten szentsége mutatkozik meg. Viszont a lázadás az ellen, amit a »rubrikák ósdi merevségének« mondtak, s azzal vádoltak, hogy kiszorítja az »alkotóerőt«, belesodorta a liturgiát a »csináld magad« mozgalom sodrába: és hétköznapivá tette azáltal, hogy lehúzta a magunk közepes méreteire.” Van a problémának egy másik része is, amire Ratzinger ugyancsak fel akarja hívni a figyelmet: ,A zsinat arra emlékeztetett bennünket, hogy a liturgia cselekvést jelent, és azt igényelte, hogy biztosítsuk a hívek tevőleges részvételét.” Az én szememben ez nagyon jó dolognak tűnik - vetem közbe. A bíboros helyesel: „A fogalom mindenesetre helyes, és csak a zsinat utáni magyarázatokban ment keresztül valami végzetes korlátozáson. Mert az a benyomás támadt, hogy csak akkor van szó »tevőleges részvételről,« ha ez érzékelhető külső tevékenységet jelent, mint előadások, szavak, énekek, szentbeszédek, olvasmányok, kézszorítások... De arról elfeledkeztek, hogy a zsinat tevőleges részvételként kezeli a csendet is, ami valóban a mély, személyes részvételt szolgálja, s lehetővé teszi számunkra, hogy magunkban hallgassunk az (Jr szavára. Ennek a csendnek azonban egyes szertartásokban nyoma sincs.” Az Egyház kincse: a zene Ehhez kapcsolódik a bíboros eszmefuttatása az egyházi zenéről. Arról a zenéről, ami a katolikus Nyugat hagyománya. Ezzel kap-
