Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Guitton, Jean - Török József (ford.): Az imádság
AZ IMÁDSÁG 43 minden, ami cselekedet, gesztus, rítus vagy szó, egy bennfoglalt gondolatot tartalmazzon - az imádság töménye a hit töménye. Életem jelentős részét a keresztények közeledésének előmozdítására szenteltem. A zsinat alatt ökumenikus szempontból örvendtem bizonyos liturgikus változásoknak: mindannak, ami előmozdítja a felekezetek közeledését, előkészíti a kibékülést. Ám a töprengés, a tapasztalat és a történelem arról győzött meg, hogy a zsinat utáni „kibékülések” bizonytalanok, ha kétértelműség közepette jöttek létre. A hiteles kibékülés előkészítése során fontos, hogy az alapvető nehézségek ne kerüljenek zárójelbe. Ha a lényeget hallgatás övezi, az megbosszulja magát. A liturgia megváltoztatása túl gyorsan történt. Szabad legyen idéznem egy szigorú, a katolicizmuson kívül álló megfigyelő, André Chev- rillon véleményét (aki Taine unokaöccse). A bölcsek végtelen nyugalmával mondta nekem a következőt: „A biológia vagy a történelem terén végbement nagy horderejű változások észrevehetetlen módon történtek, nagyon kicsiny változások egymásutánja folytán. Ön fiatal, ám egy szép napon majd észreveszi, hogy az az új mód, amint a katolikusok a misét celebrálják, óriási következményekkel fog járni. A katolicizmust hamarosan alig lehet majd megkülönböztetni a protestantizmustól." A következőt feleltem Chevrillonnak: ,A katolikus Eucharisztiának két jellegzetessége van, amelyek látszólag ellentétben állnak egymással, ám ennek ellenére, egymást kiegészítik egy igazi struktúrában. Az Eucharisztia mindenekelőtt áldozat, amely megújítja Jézus Krisztus áldozatát. Az Eucharisztia szentség is, mert az egybegyűlt hívek misztikus lakoma keretében részesülhetnek ennek az áldozatnak a gyümölcseiből. Ha ezt át akarnám tenni az én nyelvezetemre, akkor azt mondanám, hogy az Eucharisztia numinózusan áldozat és luminózu- san szentség. Márpedig a zsinati liturgia soha nem akarta háttérbe szorítani az áldozati részt, hanem a szentséget igyekezett jobban megvilágítani. A struktúrában azonban megmarad továbbra is, hogy a szentség az áldozat következménye, hogy a fény (lumen) a misztériumból származik. A zsinati liturgia nagyobb teret hagy ennek a fénynek. Isten szava biblikusabb, érthetőbb módon tárulkozik föl.” Ám, tovább töprengve, mások tapasztalatait megismerve, az ökumenikus problémákat magamban átgondolva, néha azt kérdezem,
