Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Nyssen, Wilhelm - Győrffy Andrea (ford.): A keleti egyház liturgiája
38 WILHELM MYSSEN menetben viszi az oltárra, mint a feláldozott Krisztus jelét. A közben elmondott imádság pedig már az ő feltámadására utal. 3. Az ekténeia. A liturgia kezdetén a pap és a diakónus litániaszerű kérő imát énekel, s a kórus a nép nevében válaszol: Könyörülj rajtunk. A pap és a hívek tehát gyarlóságuk tudatában járulnak Isten elé, s a kérés ismétlése fokozást jelent. De a keleti liturgiában nem az a döntő, hogy aprólékosan minden kérelmet felsorolnak. Inkább az ének lendülete jelzi, hogy mindenre szükségünk van, és mindent Istentől várunk. A végén a pap csendben ezt imádkozza: „Urunk, ezt a közös imát te adtad nekünk, és te magad mondtad: ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én velük vagyok. Ezért hallgass meg minket, s add, hogy megismerjük igazságodat a jelen és a jövő életben.”8 9 10 11 4. A körmenetek. A keleti liturgia mozgalmas. A pap a tömjé- nezővel többször körbejárja az oltárt, megtömjénezi a népet, körmenetben viszik az evangéliumos könyvet, körmenetben hozzák az oltárra az áldozati adományt. Az ikonok látása, az ének hallása, a tömjén illata, a kenyér ízlelése mind azt célozza, hogy az ember minden érzékével vegyen részt a liturgiában. Az evangélium körülhor- dozása különösen arra utal, hogy Krisztus jelen van szavával és misztériumával a hívő közösségben. Gogol megfigyelése szerint „a nép úgy tekint az evangéliumos könyvre, amelyet a pap alázattal körülhordoz, mint magára a Megváltóra, ahogy a nép között hirdeti az üdvösség örömhírét.” 0 5. Az anafora (a figyelem ráirányítása). A főimádság a hitvallással kezdődik, és a felhívással: Emeljétek fel szíveteket! A prefáció pedig magába foglalja a hivatkozást a teremtésre és a Szentháromság üdvözítő tevékenységére, s az angyalok dicsőítő énekével végződik. Az átváltoztatás cselekménye is az üdvtörténetet fejezi ki, s arra mutat, hogy az Istentől adott üdvösség megélhető: Krisztus eljött, s miután az üdvösség egész tervét teljesítette, azon az éjszakán, amikor elárultatott vagyis magát áldozatul adta a világ életéért, szent és szeplőtelen kezébe vette a kenyeret...11 8 üo. 62. 9 Liturgikon, 429. 10 K Gogol, i. m. 41. 11 Liturgikon, 456.
