Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Ratzinger, Joseph - Gál Ferenc (ford.): Az Eucharisztia ünneplésének formája és tartalma
28 JOSEPH RATZINGER Eucharisztia rendelése az utolsó vacsorán az étkezés menetébe beletartozó rész volt. 2. Az eucharisztikus eseménynek azonban ott mégis relatív önállósáqa és önálló jelentése volt, szemben a réqi vacsorával.10 Amit Jézus ott tett, az be volt ugyan illesztve a zsidó szertartási hagyományba, mégis új volt és önálló eseménynek lehetett felismerni, s mivel ő ennek megismétlését rendelte el, azért azt ki lehetett venni a régi összefüggésből. A réginek és az újnak ez az egymásban léte nem véletlen, hanem szükségszerű kifejezése az adott üdvtörténeti helyzetnek. Jézus új imádsága még a zsidó liturgia keretében hangzik el, és még a kereszthalál előtt, jóllehet ahhoz kapcsolódott. Jézus és a zsidó közösség elszakadása még nem következett be, mert az Egyház, mint Egyház még nem állt fel. Az Egyház, mint történeti képződmény szoros értelemben csak akkor alakult ki, amikor az apostolok a zsidóságot nem tudták megnyerni az evangéliumnak. Tehát ahol még nem volt kereszténység, ott nem is lehetett szó sajátos keresztény liturgiáról. Ez pedig elvezet bennünket egy alapvető megállapításhoz, amelynek a félreismerése az igazi hibája mindazoknak a kísérleteknek, amelyek a keresztény Eucharisztia liturgikus formáját a nemkeresztény adottságból, csupán a húsvéti vacsorából akarják levezetni. Ma tehát ezt kell mondani: Jézus utolsó vacsorája az alapja minden keresztény eucharisztikus liturgiának, de az ő vacsorája a maga egészében még nem volt keresztény liturgia. Ott csak a keresztény liturgia megalapítása ment végbe, s annak még nem volt sajátos keresztény formája. Ott az üdvtörténeti helyzet még nyitott volt, s még az sem dőlt el, hogy a kereszténység elszakad-e a zsidóságtól. Hasonlóképpen azt sem állíthatjuk, hogy az utolsó vacsora megalapozza ugyan a keresztény Eucharisztia dogmatikai tartalmát, de nem a liturgikus formáját. Ezt a formát az Egyház akkor találta meg, amikor a zsidóságtól való elszakadás elkerülhetetlen volt. Clgyanakkor olyan formát kellett találnia, amely megfelelt a dogmatikai tartalomnak. Ez pedig nem eltérés volt Jézus cselekményétől, hanem a dolog lényegében gyökerező szükségszerűség. Ezt nem csak a liturgikus forma kedvéért hangoztatjuk, hanem mert ebben van a keresztény 10 ü.o. 83 és 94.
