Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
20 ROBERT TAFT aki pünkösd napján jelek kíséretében kiáradt az Egyházra, s ebben teljesedett Joel próféta (2,25-32) jövendölése. Kétségtelen, hogy a háromszemélyű egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek a megtestesülés előtt is mindenütt jelen volt, mielőtt még a keresztény közösség megalakult volna.15 De az nem ugyanaz volt, mint amit a megdicsőült Krisztusnak az Egyházban való jelenlétén értünk. Ehhez a személyes találkozáshoz csak úgy jutunk el, ha hiszünk benne és befogadjuk. A kereszténységben a hithez az szükséges, hogy Krisztus nekünk adja a Szentlelket és mi befogadjuk. Pál apostol világosan beszél: „Senki sem vallhatja meg, hogy Jézus az Úr, csak a Szentlélek által” (lKor 12,3). Az apostol emlegeti még az „új teremtést” is (Kor 5,17; Gál 6,15), mint objektív valóságot, s ez is nyilván különbözik Istennek az egész természetet átfogó jelenlététől. Krisztus természetfölötti jelenléte egészen sajátságos hitbeli jelenlét, ami nem a mi erőfeszítésünktől függ, és a hiten kívül nem is hat. Ezt a jelenlétet a hívőben a Szentlélek eszközli. Amit mi „kegyelemnek” nevezünk, az egyszerűen ez a jelenlét, amennyiben változást hoz létre bennünk, s a változás a Szentlélek hatása. Ami új keletkezik bennünk, ez teremtményi valóság, nem maga Isten. A változás tehát bennünk van, nem Istenben. A jelenlét az Egyház hitében állandósul. Jézus üdvszerző működése engedelmesség volt az Atya előtt, és az Egyház a hitében ezt folytatja. Bennem személyesen azonban csak akkor folytatódik, ha hitemmel belekapcsolódom Krisztus misztikus testébe, az Egyház életébe. 75. Krisztusnak mindenféle jelenléte az Egyházban annak a jelenlétnek az aktualizásála, amelyet a Szentlélek hoz létre,16 és amelyet a hitben felfogunk. Az apostoli szolgálat a szemtanúk hitére épült. Pál is arra hivatkozik, hogy „látta az Girat” (lKor 9,1). A hit azonban nem tételek tudomásul vétele volt, hanem Krisztusnak mint megváltónak az elfogadása, s utána ezt foglalták szavakba. János levelében ezt olvassuk: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent: láttuk, tanúságot teszünk 15 B. McNamara, i. m. 29. 16 B. Langemeyer, i. m. 292 kk.
