Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
MIT NYÚJT A LITURGIA? 15 valódi tartalmát is hordozzák, s ezért valóságos eszközei üdvösségünknek.7 A múltnak ezek az eseményei csak történeti formáik szerint múltak el, azaz amennyiben az emberi történelemben megállapíthatók voltak. Ezért tanúsítja hagyományunk János evangéliumának előszava alapján, hogy Jézus nemcsak ember, hanem Isten örök Igéje is, s mint ilyen örökké egy marad azzal, amit tett. O nemcsak önmagát ajándékozza mindörökre, hanem ő maga az örök ajándékozás, s éppen ez biztosítja jelenlétét örökre. 8. A liturgia tehát nem a múlt egy eseményét ünnepli, hanem egy jelenlevő személyt, azért mindazt tartalmazza, amit Jézus tett és ő maga jelent. Ezért énekelheti az Egyház a régi latin himnuszt: lam pascha nostrum Christus est, paschalis idem victima, vagyis : Krisztus a mi igazi húsvét bárányunk, ő a húsvéti áldozat. 9. Ezért a keresztény liturgia eleven kép, amely igazában sze- méyekből áll, nem jelekből. Mint emberi kép egészen különleges és dinamikus. Alapvető összetevői személyek, nem dolgok, hiszen mi magunk vagyunk lényeges részei. Nem olyan valamit nézünk, ami rajtunk kívül van. hasonlóan ahhoz, hogy a tánc is csak a táncolóban van, és a szeretet is csak abban, aki szeret. 10. Jézus is lényeges része a liturgiának. Alapvető tény az, hogy Jézus nem kívül áll istentisztletünkön, hanem benne, ezért a kultusz is őbenne és rajta keresztül megy végbe. O az Egyháznak mint testnek a Feje, és ha ezt a képet tovább vezetjük, megállapíthatjuk: ahogy az élő testben a fejből csak jeladások mennek ki, azokat azonban a tagok fogják fel és hajtják végre, úgy a misztikus test tagjai is Krisztus rendelkezéseit és kegyelmi hatásait valósítják meg, s így a liturgiát valóban szent cselekménnyé teszik. Ha hiányzik Jézus önátadása és részünkről az ő befogadása, akkor nincs liturgikus cselekmény. Itt a kör bezárul. Ha az újszövetségi Szentírás szerint az Atyához illő egyedüli új kultusz Jézus önkiüresítésében játszódott le, ahol ő magát áldozatul adta, s a liturgiában ez elevenedik meg, akkor mi sem vagyunk magunkra maradva. A mi istentiszteletünk az az áldozatos élet, amely a feltámadt Krisztusban mindörökre személyes valóság lett. Ezt ő a liturgiában a Szentlélek által átadja az Egyháznak, ott 7 B. McNamara, Christus patiens in Mass and Sacraments, in: Irish Theological Quarterly 42 (1975) 17-35.
