Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 3. szám - Isten és emberek műve - Taft, Robert F. - Gál Ferenc (ford.): Mit nyújt a liturgia?
MIT NYÚJT A LITURGIA? 13 szövetség létrehozója, az új húsvét és húsvéti bárány. Mindez maga Jézus Krisztus, ahogy életét váltságul adta mindenkiért. Ő mindennek az értelme és ő van mindenben (Kol 3,11), ő az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég (Jel 22,13). Ezért tudta meghozni a teljességét annak, ami mint előkép már megvolt az ószövetségi időben. A mózesi törvény csak árnyéka volt az eljövendő javaknak, nem a valóság képe (Zsid 10,1). Ilyen előkép volt az ószövetségi liturgia is. A Kol 2,16-17-ben az apostol így ír. „Senki ne ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek: a valóság Krisztusban van.” 2. A keresztény liturgia szentpáli értelemben ez a valóság: Krisztus bennünk van. Liturgiánk, a mi szolgálatunk be van ágyazva üdvösségünk szerzőjébe, aki emberré lett. Az ő életét kell élnünk, ahogy ő azt bemutatta előttünk: meghalni a bűnnek és vele együtt új életre feltámadni. Röviden kifejezve: a mi üdvösségünk Isten dicsősége, és ezt ő ajándékozza nekünk, nem pedig mi neki. Ő a Szentlélek által közvetíti azt, mert a Szentlélek benne él az Egyházban, mint Éltető Lélek. 3. Az üdvösségnek ez a személyes megtapasztalása csak a hiten keresztül lehetséges. Az Istentől adott és általunk elfogadott hit révén valóban megéljük az üdvösség kiáradását, mint az Istennel való találkozást és az ő kinyilatkoztatását Jézus Krisztusban. Ezt a kinyilatkoztatást a Szentlélek jeleníti meg, ahogy benne lakik a közösségben. Működése elsődleges: ő hívja össze a közösséget a hitbeli meggyőződésen keresztül, ezért az Egyház „egybehívott közösség”, mint ahogy a görög ekklezsia szó is összehívott közösséget jelöl, nem egybegyűltek. A Szentlélek tehát hív, de a hívásra választ kell adni. Mint ahogy a telefonhívásnál is kézbe kell venni a „hallgatót”. A mai értelemben vett liturgia, a szent szolgálat adja azt az alapot, amelyen az Istennel való hitbeli találkozás lehetséges. Itt tapasztaljuk meg azt, ahogyan ő jelen van köztünk és a világban. Ez azonban nem egyetlen alap a találkozáshoz, mert Isten nem függ a mi liturgiánktól, amikor hívni akar bennünket vagy találkozni akar velünk. Véleményem szerint azonban nem kell külön bizonyítani, hogy a Szentírás a születendő Egyház összejöveteleit, az igehirdetés és a kenyértörés közösségét úgy fogta fel, mint a feltámadt Krisztus jelenléte kifejezésének alkalmát. Ha pedig ez a kijelentésem igaz, akkor megfogalmazhatjuk a következő tételt:
