Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MINT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 71 lást és az örök életet”. A II. Vatikáni Zsinat szintén pozitív módon kifejezte az Egyház meggyőződését: „Aki hibáján kívül nem ismeri Krisztus evangéliumát és Egyházát, de őszinte szívvel keresi Istent és a kegyelem segítségével felismeri a lelkiismeret szavában Isten akaratát, s azt követni akarja, az üdvözülhet” (Egyház 16). Az Egyház tehát nem kételkedik a nemkeresztények üdvösségében és azokéban, akik formailag nem tartoznak hozzá. 2. Az Egyházon kívül állók üdvössége a. Az Egyház utáni vágy A hívőknek tehát két igazságot kell elfogadni, vagyis azt, hogy az Egyház az Istentől alapított és az embereknek felajánlott egyetlen üdvözítő szentség Jézus Krisztusban, és, hogy az üdvösség lehetősége megmarad azok számára is, akik nem tartoznak az Egyházhoz. Azt lehetne gondolni, hogy a két igazság kizárja egymást, de a hívő számára nincs ilyen ellentmondás. Azt viszont ki kell fejteni, hogy a két igazság bensőleg hogyan függ össze. Az Egyházon kívül állók üdvösségét úgy kell értelmezni, hogy az Egyháznak, mint az üdvösség egyetlen eszközének a jelentőségét ne szűkítsük le, és ne vegyük el azt a jellegét, hogy az Egyház az egyetlen hivatalos eszköze az üdvösségnek. A hívő gondolkodásnak is időre volt szüksége, amíg ennek a két igazságnak az összeegyeztetése valahogy sikerült. Már a IV. században Szent Ambrus kifejezte a gondolatot, hogy a hitújoncok, akik meghalnak a keresztség felvétele előtt, üdvözülhetnek, amennyiben megvan bennük a keresztség nek, mint az Egyházba való belépésnek a vágya, és amennyiben bűnbánatot tartanak (De morte Valentiniani 51). Ezt a gondolatot később kiszélesítették és alkalmazták a nem-hitújoncok- ra is. Ma már annyira benne van az Egyház hitbeli tudatában, hogy minden igazi keresztény tudja: a vágykeresztség és a bűnbánat által elérheti az üdvösséget az is, aki formálisan nem tagja az Egyháznak. Itt a hangsúly a vágyon (uotum) van, amely a keresztségre, illetve az Egyházra irányul, s amelyben benne van a hitnek és a szeretetnek valamilyen foka. Természetesen ezt lélektanilag nem mondhatjuk kifejezett akarati aktusnak olyanoknál, akik nem is tudnak az Egyházról, s erről nem tehetnek, így nem is fejezhetik ki utána való vágyukat. Ha kifejezett vágyról beszélnénk, az azt jelentené, hogy az ilyen
