Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MINT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 69 Jézus Krisztussal, az ilyen külső kapcsolat nem lenne elegendő annak a megalapozására, hogy az Egyház szükséges az embernek az üdvösségéhez. Jézus ügyéhez, szándékához, programjához sok keresztény közösség keres kapcsolatot. Sőt ilyesmi még a nemkeresztény közösségeknél és világnézeteknél is felmutatható. De ezek nem lépnek fel azzal az igénnyel, hogy szükségesek az emberek üdvösségéhez. b. A megokolás Krisztusban van Ilyen igényt csak a Katolikus Egyház támaszt, és jogosan teszi, sőt belső kötelességből, amely a Krisztussal való kapcsolatból folyik; közelebbről: Krisztusnak és a Szentléleknek az Egyházban való jelenlétéből. Ami általában érvényes Krisztusról, hogy ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között (lTim 2,5), és hogy nem adatott más név az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene (ApCsel 4,12), az éppúgy érvényes az Egyházban, mint szentségben jelenlévő Krisztusról is. Mivel ő a közvetítését szentségi módon az Egyházban folytatja, azért az Egyház az egyetlen „valódi" eszköze az üdvösségnek, s az embereknek ahhoz kell igazodniuk. Természetesen ez a meggyőződés csak akkor lehetséges, ha világos, hogy Krisztus a megváltás művét egyedül az Egyházra bízta. Eziránt azonban nincs kétség abban a hitben, amely a Szentírásra támaszkodik. Különösképpen a házasságról (Ef 5,22-33) és az Egyházról, mint Krisztus testéről szóló képek (Róm 12,5; lKor 10,17; 12,12-27; Ef 1,22) jelzik, hogy Krisztus egyszeri és maradandó módon átadta magát az Egyháznak, s ezért az Egyház az ő életének különleges közvetítője marad. Ennek az életnek a közvetítése annyira a Krisztusból és a hívőkből álló egyházi közösséghez van kötve, hogy a negyedik evangélium ezt mondhatja: „Ahogy a szőlővessző nem * hozhat termést, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem” (Jn 15,4). Abban az üdvrendben, amelyet Isten kötelezővé tett, az üdvösség csak Krisztuson keresztül árad az emberekre. O viszont az Egyházban mint teljes-szentségben él tovább. Ezért az emberek rá vannak utalva erre a szentségre, ha üdvözülni akarnak. [Nemcsak külső parancsból folyik ez a szükségszerűség, hanem a dolog természetéből. Ha az ember csak Krisztus által juthat az Atyához (Jn 14,6) és Krisztus csak az Egyházon keresztül fejti ki hatását, akkor az ember csak az Egyházon keresztül érheti el üdvösségét (M. Schmaus).
