Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
62 LEO SCHEFFCZYK kezdték kiszolgáltatni - hanem maga a lényegi előfeltétel és az alap az egyes szentségekhez. Az Egyház már külsőleg is (bár a külsőség nem döntő) világot átfogó alakjában a legegyetemesebb és legerősebb felismerhető jele az üdvösségnek. A jel egyetemes jellege miatt még ott is felismerhető, ahol az egyes szentségeket nem ismerik. De ezzel még nem mutattunk rá arra a mélyebb okra, amiért az egyes szentségek feltételezik az átfogó egyetemes szentséget, az Egyházat. Elméletileg el lehetne gondolni olyan üdvrendet is, amelyben csak egyes szentségek léteznek, mint a kegyelem eszközei, s nincsenek szerves egységben, nem hordozza őket más intézmény. De ha feltételezzük ezt a tehetséget, rögtön észrevesszük, hogy az nagyon tökéletlen rend tenne. Az Egyház - amely nélkül különben az egyes szentségek nem létezhetnének - csak az a külső hely tenne, ahol a szentségek feltalálhatok és felhasználhatók, mint az aranyerek a süket kőzetben. Ha az Egyház a maga egészében nem volna szentségi jellegű, akkor az egyes szentségekkel nem volna kapcsolata. Csak mint a szentségek külső őrzője és kezelője működhetne. Csak külső szervezet maradna a szentségek megőrzésére, aminek az volna a következménye, hogy az üdvösséget kereső ember sem lépne igazán belső kapcsolatba az Egyházzal és nem is keltene benne maradnia. Csak úgy keltene felkeresni, mint egy szolgáltató helyet, ahol életszükségleteinket kielégítjük. A szolgáltató és közvetítő hivatal az ember számára csak külsődleges értelemben hasznos, de mint ilyen, nem életszükséglet. Ebből a példából, illetve ellenpéldából kitűnik, hogy az üdvösséget kereső ember az egyes szentségekkel való érintkezésben egyénileg megtalálhatná a kegyelmet, de nem a közösség dimenziójában. Mivel azonban az ember a kegyelemben és a bűnben egyaránt közösségi képességeit és közösségi természetét fejezi ki, továbbá, mivel egy közösségi lény számára az üdvösség nem valósítható meg másképpen, mint a közösségbe való teljes bekapcsolódással, és mivel a teljes üdvösség nem tehet más, mint tökéletes életközösség Istennel és az emberekkel, azért az Egyháztól független szentségeknek nem tenne jelentőségük az üdvösségre. A szentségeknek csak úgy tehet megszentelő erejük az ember számára, ha azok hasonló jellegű és életű közösségbe be vannak ágyazva. így tehát az Egyház átfogó szentségi jellege szükséges az egyes ember számára, hogy üdvösségét neki
