Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
AZ EGYHÁZ MIMT JÉZUS KRISZTUST JELKÉPEZŐ TELJES SZENTSÉG 49 hető. A keresztényeket testi valóságban úgy szólítja meg, mint Krisztus tagjait, s ezáltal kiviláglik a megváltás és a megszentelés testi jellege. Pál apostolnak az Egyházról, mint Krisztus testéről szóló tanítása érthetőbbé válik az 1 Kor 10 alapján. Ez azért jelentős, mert az apostol Krisztus szentségi testéről beszél és ezt mondja: „A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesedünk” (lKor 10,16). A kijelentés értelme az, hogy a szentség létrejöttében való részvétel és az Clr áldozati testének vétele által mindnyájan Krisztus testévé lesznek. Vagyis a kenyérnek mint Krisztus testének vétele által létrejön az „incorporatio", a testébe való besorolás. Az 1 Kor levélben a legfontosabb hely, ahol az apostol az Egyház és Krisztus kapcsolatát Krisztus testének képében fejezi ki, a 12. fejezet, amely a Szentlélek ajándékairól beszél. A közösség különféle tagjainak egységét és a kegyelmi adományoknak, a karizmáknak a rendeltetését Krisztus egységes testére való hivatkozással alapozza meg. „A test ugyan egy, de sok tagja van, s a testnek ez a sok tagja mégis egy test. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a kereszt- ségben: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindnyájunkat egy Lélek itatott át” (12,12). Miután Pál ezt a megalapozást az emberi test viszonyára való hivatkozással megvilágította, gondolatát ebbe a fontos kijelentésbe foglalja bele: „Krisztus teste vagytok és egyenként egymásnak tagjai" (lKor 12,27). A Kolosszei levél még egy új elemet visz bele az Egyháznak, mint Krisztus testének a képébe, s ott van szó először Krisztusról, mint a test fejéről: „Ő a testnek, az Egyháznak a feje” (Kol 1,18). Azokról a tévtanítókról pedig, akik ellen itt küzd, ezt mondja: „Elutasítják a főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s az Isten szerint való növekedésről is ő gondoskodik” (Kol 1,19). Az ilyenektől a keresztények ne engedjék magukat félrevezetni. Nem elemezhetjük itt tovább az apostolnak Krisztus testéről szóló tanítását. Citálhatnánk még az Efezusi levél megfelelő helyeire (1,22; 4,15; 5,22). Összefoglalólag azt mondhatjuk, hogy Pál bizonyos értelemben Krisztusnak a személyes, feláldozott és feltámadt testét azonosítja az Egyházzal. Krisztust mint kollektív személyiséget értelmezi, és valahogy egynek veszi az Egyházzal. Amellett szó van a híveknek a Krisztussal való bensőséges, kegyelmi és szellemi egységéről, amit a
