Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Scheffczyk, Leo - Gál Ferenc (ford.) - Erdő Péter (ford.): Az Egyház mint Jézus Krisztust jelképező teljes szentség
44 LEO SCHEFFCZYK amelyek az ősegyházig visszamenő (Jn 19,34) hagyományra utalnak: „A szentségek a kereszten meghalt Krisztus oldalából fakadnak, s az Egyház ezekből épült fel” (4Sent. d 18, q la, 1 sol 1). Az Egyház szentségi-misztikus jellegével szembenáll még egy másik felfogás, amely szerint az Egyház olyan emberekből álló közösség, amelyben csak „Jézus ügye” folytatódik, azaz ahol elevenen megmaradt az ő szándéka, példája és tanítása. Ha csak ez lenne a helyzet, akkor az Egyház Jézussal kapcsolatban csak azt tenné, amit más társaságok Dantéval, Shakespeare-rel vagy Goethével tesznek: fenntartják ezeknek a nagy embereknek az emlékét, de nem állítják, hogy ezt az emléket másutt nem éppen olyan jól ápolják, vagy még jobban. Az ilyen szemléletben nem lehet felismerni, hogy az Egyház különleges kapcsolatban áll Krisztussal, olyanban, amelynek a világban nincs megfelelője. Ennek a kapcsolatnak alapján az Egyház olyan titok, amely Krisztus titkával mint szentséggel áll összefüggésben, s ezért viseli magán a „szentségi” jegyet. c. A szentségi jelleg értelme Az a tény, hogy az Egyházat ma sokan csak profán társadalmi módon értelmezik, még nem ok arra, hogy az emberek előtt ne tárjuk fel az Egyháznak azt a misztikus, mély értelmét, még akkor sem, ha ez nehézség elé állítja őket. Ha megtesszük, követjük a li. Vatikáni Zsinat eljárását. Hagy jelentősége van annak, hogy a zsinat az Egyházról szóló dogmatikai határozatában (Lumen gentium) első helyre tette ezt a fejezetet: Az Egyház misztériuma. Bár a „misztérium” kifejezés a mai ember számára sokszor idegen, a zsinat nem akart lemondani arról, hogy az Egyházat úgy jellemezze, mint „misztériumot”, mint hittitkot. A szó olyan, mint egy jel, amely valami rendkívülire mutat, ami túlhaladja a mindennapi és megszokott felfogást vagy keretet. Ezzel a megjelöléssel távoltartja az Egyháztól a tisztán politikai és szociológiai szemléletet. Nem lehet csupán úgy elintézni, mint emberek egyesületét, mint evilági cél-társaságot, mint erkölcsi intézményt, amely elkötelezte magát egy határozott példaképnek vagy ügynek. Az ilyen emberi-természetes alakulatokat nem szoktuk misztériumnak, titoknak nevezni. Ez a megnevezés azt is jelzi, hogy az Egyházat nem lehet csupán külső, látható formájából megérteni, mint más szervezetet vagy intézményt. Bármennyire is fontos az Egyház külső szervezete - erre
