Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Austin, Ron - Győrffy Andrea (ford.): Hollywood és az ifjúság
HOLLYWOOD ÉS AZ IFJÚSÁG 39 A fiatalok iskolázása meghosszabbodott, ezért az ifjúkor is hosz- szabb lett. Az ötvenes években ez az ellentmondásos tapasztalás részben elszigetelődést váltott ki, részben pedig azt, hogy egyesülve a munkásosztály fiataljaival valamilyen forradalmi ifjúsági kultúráról kezdtek álmodozni. Hasonló módon mozdultak meg a hatvanas években az egyetemek. Nem Vietnám volt az ok, hanem a tanulók felismerése, hogy ők csak számok a computerben. Elég visszaidézni a Berkeley-i mozgolódást, amelynek mottója eredetileg az volt: „Ne engedjétek, hogy kiforgassanak, megfélemlítsenek és elhallgattassanak benneteket”. A jövedelem gyarapodása és a családi kötöttség lazulása 1955-ben nagy gazdasági lehetőségeket nyitott meg, de egyúttal felébresztette az érzelmi és ösztönös vágyakat is. Az eredmény az „ifjúsági kultúra” lett, amely éppen olyan ellentmondásos volt, mint a körülmények, amelyek kialakulásához vezettek. Ilyenek voltak: az azonosság keresése, amit a nyereséges ipar irányított, és a „felkelés”, ami a fiatalokat végül is betagolta egy szociál-ökonomikai rendszerbe. Az „ifjúsági kultúra” ideológiája végül is nem forradalom lett, hanem „fogyasztói társadalom”. Az „ifjúsági piac" régóta csatatér az értékek harcában. Itt azonban - ellentétben a rock-and-roll és a pepsi-nemzedék megállapításával - nem generációs vitákról van szó. Ha tehát az „ifjúsági kultúra” által előidézett értékvita nem egyszerűen küzdelem az elöregedett rend és fejlődő ifjúság között, és ahogy a közelebbi vizsgálat mutatja, a táptalaj egy mesterséges álkultúra, amit a hatalmasok az ifjúság számára kialakítottak, akkor egyáltalán milyen témákról van itt szó? A központi probléma mindenek előtt az erkölcsi tekintély, továbbá az intimitás eredete és lényege. A nyelvi álarc erre vonatkozólag az „erőszak” és a „szex”. A tekintély témájának leginkább az erőszak leküzdésénél van legnagyobb és legdöntőbb jelentősége. Az „erőszak" városaink életében igazában nem más, mint a fiatalok brutális és agresszív magatartása. Aki a médiumokban megfigyelte az utolsó két nemzedék fejlődését, az meglepődhet a tekintély minden formájának szétzilálásán és folytonosságának a hiányán. A legnagyobb kárt minden esetre a törvényes apai tekintély állandó lejáratása okozza. A „hősnek” és a gazfickónak az ábrázolása a médiákban mindig a meg nem érett
