Communio, 1996 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 2. szám - Egyház és fiatalság - Puttmann, Andreas - Gál Ferenc (ford.): A fiatalok értékítéletei
Andreas PÜTTMANN A fiatalok értékítéletei A mai német ifjúság világnézeti, politikai és etikai beállítottságának kérdését több okból hagyományos szólamok színezik. Mindenki úgy gondolja, hogy elmondhatja véleményét, és bizonyos értelemben mindenki részese a kérdésnek. Úgy, mint egykori ifjú, mint gyermekek és iskolások nevelője, és mint állampolgár, aki népe jövőjének biztosítékait keresi. A vélekedés jogosságába belevegyúlnek a magukkal hozott emlékek, mint saját ifjúságunk eseményeinek kiszíneződése, vagy a be nem vallott keserűség azokkal szemben, akik személyiségüket és talentumaikat nagyobb lehetőségek között, kevesebb nehézség legyőzésével tudják kibontakoztatni. Másrészt azonban ott lehet az a kívánság is, hogy az ifjúság oldalán állónak tartsák a véleményt alkotókat, és hogy rugalmasságot, türelmet, haladó szellemet mutassanak, amit az ifjúság - főleg saját gyermekeik, a társadalom leendő tagjai - majd értékelnek és hálásak lesznek érte. Kultúrpesszimisták és bírálók jelennek meg értekezleteken és tudományos beszélgetéseken, hogy megállapításokat és jövendöléseket tegyenek az ifjúság sorsáról. Ugyanakkor nem hiányoznak azok sem, akik követelményekkel állnak elő a politikában, a gazdasági életben és a sajtóban. Közben az ifjúságról szóló tanulmányokban meg lehet találni a negatív beállítottságú újsághíreket is, a pozitív irányú közvéleménykutatás mellett. Mások arra törekszenek, hogy elmossák az ellentétet az ifjúságot bíráló konzervatív kritika és az őket pártoló haladó szellem között. Ha elfogadjuk, hogy a hírközlés a valóságot tükrözi, akkor aggódnunk kellene, amikor ilyeneket olvasunk: „Az iskolákban egyre több az erőszakosság, minden harmadik tanuló fegyvert hord” (Die Welt). „Bremenben minden harmadik diáknak van fegyvere, s nagyon elterjedt közöttük a szélsőjobb beállítottság” (Süddeutsche Zeitung). „Az iskolákban divat lett az iskolakerülés, főleg a főiskolákon” (Die Welt). „A fiatalság agresszív, szép szavakkal már semmire sem megyünk”
