Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma

8

HANS URS VON BALTHASAR

ehhez a misztériumhoz? Mások úgy akarják megmagyarázni az „értünk” lényegét, mint a Törvény által (a Galatákhoz írt levél 3,13 értelmében) átkozottként megjelölt ember helyzetének kívülről történő vállalását és ennek következménye a „becstelen halál”. Szerintük maga Szent Pál sem akart többet mondani és az ószövetségi kifejezések, mint áldozat (victima) meg engesztelés (propitiatio) puszta irodalmi emlékek. Azután léteznek olyan teológusok (René Girard nyomán), akik a „helyettesítést” úgy értelmezik, mint a bűnök „bűnbakra" történt átruházását. Istennek a maga részéről ehhez az eljáráshoz semmi köze, állítják. Ez esetben tehát nem Isten terhelné rá Jézusra a világ bűneit. Erre az állításra elegendő a 2Kor 5,21-ben olvasottal felelni: „Isten azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk”. Ha igaz lenne állításuk, miként lehetne értelmezni ezt a kijelentést?

Ezek a fentebb említett értelmezési könnyítések nem felelnek meg az Újszövetségi Szentírás kijelentéseit jellemző realizmus követelményeinek. Eltekintve az áldozat és a helyettesítés kifejezésektől, a Szentírás állításai arra törekszenek, hogy az emberek a próféta eszményi alakjának legteljesebb megvalósulását Jézusban lássák. A feleletet arra a kérdésre, miként lehet a világ bűneit hordozni és elvenni, egyelőre halasszuk el; most Jézus tudatát vizsgáljuk meg. Először is, jogunkban áll a következő két szempontot hangsúlyozni: szükséges volt, hogy ezt a feladatot Jézus tudatosan vállalja magára, mégha a megvalósulás mikéntjének részletei rejtve is maradtak; kívülről, mindennek megtapasztalása nélkül lehetetlen mindezt elképzelni.

Az első állítás meghatározó fontosságú. Végső soron lehetetlen elképzelni Jézust, amint szenved, talán mélységes értelmű szenvedéssel, és Isten utólag úgy találja, hogy ez a mélyértelmű szenvedés elégséges arra, hogy ő megengesztelődjék a világ iránt. A szenvedésben vagy a szenvedéssel szemben nem arról van szó, hogy Jézus a világ bűneit „ellensúlyozó" szenvedése hatékonyságának globális víziójába merült volna. Szenvedése előtt és alatt Jézus teljes mértékben az Atyára hagyatkozott és „Isten báránya” szelídségével engedelmeskedett neki. Ugyanakkor azt az alanyi kapcsolatot sem lehet figyelmen kívül hagyni, ami létezik a szenvedő személy és szenvedésének értelme között. A „meg kell keresztelkednem..." mondat csak egy dolgot jelenthet: Jézus ezt a fölfoghatatlan keresztséget küldetése elválaszt- hatlan részének tartja; küldetése pedig Isten és a világ közötti kapcso-