Communio, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - Isten és ember szenvedése - Balthasar, Hans Urs von - Török József (ford.): Crucificus etiam pro nobis - A "helyettesítés" misztériuma
6 HANS CI RS VON BALTHASAR azért is, hogy Izrael szétszórt fiait összegyűjtse” (Jn 11,52), ám ennek ellenkezőjét is el lehet mondani: „a népért”. Szent Pál emiatt lehet biztos „egész Izrael" üdvössége tárgyában (Róm 11,26). Ebből azt lehet következtetésként levonni, hogy a „pro nobis” - úgy, ahogy áthagyományozódott napjainkig - az Újszövetség valamennyi szövegrétegében jelen van. Tehát nem az ősegyház kitalálása Izaiás próféta 53. fejezetének olvasása kapcsán, nem az ősegyház húsvét előtti időkre visszavetítő ténykedésének gyümölcse és nem az ősegyház tette meg Jézus tudatának fontos összetevőjévé. Minden kétséget kizáróan ez a „pro nobis" gondolat uralja a szenvedéstörténet első változatait és a szenvedés az oka annak, hogy az Egyházat Jézus életének többi része is érdekli és számára aktualitással bír. Ugyanakkor, ha az Egyház értelmezése Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról a valóságnak megfelel és pontos (márpedig így van!), akkor Jézus erről (vagyis a „pro nobis” áldozat-jellegről) igenis tudott. Ennél, a manapság különböző módon megkérdőjelezett ténynél kell kissé elidőznünk. A „pro nobis” Jézus tudatában Jézus tudatában volt „másokért” vállalt egzisztenciájának (K. Barth), vagy saját proegzisztenciájának (H. Schürmann), ezek megkérdőjelezésére nincs semmi ok. Radikálisabban, mint bármelyik próféta - aki élhette saját életét prófétai küldetése mellett -, Jézus önmagát teljesen kiüresítve csak küldetéséért létezett. Neki az Istentől jövő üdvösség feltétel nélküli ajándékát kellett hirdetnie. Ez pontosabban azt jelenti, hogy neki egész egzisztenciájában meg kellett jelenítenie Isten feltétel nélküli értünk-létét. Ez a megjelenítés túlhaladja az Ószövetséget, amelyben Jahve Izrael Irányában már olyannyira végérvényes módon elkötelezte magát, hogy a népet hűtlenségéért büntető súlyos csapások lsen szövetség-hűségének jelei: „ha megtagadjuk, ő is megtagad minket, de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2,12-13). Az Ószövetségben Isten még viszonozza a felé irányozott támadásokat; de Jézus tanítása szerint, ami Isten új és végleges magatartását adja tudtunkra, már nincs szó a támadások viszonzásáról, sőt a végletekig menő védtelen-
